Lélektani hadviselést folytatnak ellenünk Európában. Pergőtűzszerűen zúdulnak ránk a sokkolóbbnál sokkolóbb bűncselekmények, véres akciók a migrációval összefüggésben. Már nehéz számontartani minden hajmeresztő esetet.
Egyik percben elkapják Békéscsabán azt az afgán gyilkost, aki négygyermekes feleségét fojtotta meg Németországban, másik alkalommal egy autóban gázpalackokat és más robbanószereket tároló nő és társai késsel támadnak a párizsi rendőrökre. Majd villognak, csattognak a retinánkon, dobhártyánkon az újabb tudósítások arról, hogy Molenbeekben a párizsi merényletek kitervelőjének utódja most került európai szintű parancsnoki hatalomba az Iszlám Államnál.

Kot-kot-kot-kot-kotkodács módra nem minden napra, hanem órára jut egy tojás – helyett egy merénylet, kísérlet, netán valami olyan információ, ami az európai bűnüldöző szervek, hivatalok alkalmatlanságáról, bénázásáról szól. Különböző fajsúlyúak ezek, hiszen más a megítélése egy zaklatásnak, mint egy gyilkosságnak. Megint más arról értesülni, hogy egy kameruni migránscsalád feje azért háborog Angliában, hogy csak öt- és nem legalább hatszobás lakást akartak nekik kiutalni.

Svédországban le sem szálltak a buszról a bevándorlók, amikor meglátták, milyen, amúgy tiptop szállásra kellene menniük, és Németországban is mindennaposak a panaszok a kosztra és a híresen bőséges szociá­lis ellátás minőségére. Természetesen nem lehet ezeket az eseteket egy kalap alá venni, ám mindegyik arról gondoskodik, hogy egy átlagos európai hírfogyasztó idejének tekintélyes részére rátelepedjenek a migrációs és terrorizmusállás-jelentések.

Ezt a pszichológiai nyomást még ki lehetne bírni ép ésszel, de Európa önfelkent vezetőinek java része, az álliberális álelit azt is elvárná, hogy mindezt az anomáliát senki ne vegye észre és a világ legtermészetesebb dolgának tartsa az állandó terrorfenyegetettséget, a Monty Python-bohózatba illő migránstutujgató, önfeladó, megalázkodó hozzáállást.

Pedig vigyázniuk kellene, mert sok nyugati országban itt van a választás a nyakukon. Az emberek pedig Párizstól Berlinen át Bécsig, Rómáig felteszik a klasszikus kérdést: Quo usque tandem abutere Catilina, patientia nostra? Meddig élsz vissza a türelmünkkel, Catilina? A lényeg ugyanis az egész kontinensen ugyanaz: az embereket idegeit akarják ledarálni, kikészíteni, hogy radikalizálódjanak, és akkor lehessen vijjogva ujjal mutogatni rájuk: lám, itt vannak a szélsőségesek. Másrészt váljanak apatikussá a rájuk özönlő méltatlanságok, égbekiáltó terrorisztikus cselekmények súlya alatt.

A sorosista média és politikai bandák segítségével, a sajtószabadság eltiprásával terroréretté akarják tenni a lakosságot Dunán innen, Rajnán túl. Hogy szokják meg: ez lesz az élet. Továbbá ha nem akarnak a PC-megfélemlítés áldozatává válni, Abdeslamot vagy Ahmed H.-t, illetve az embercsempészeket is menekültnek kell tekinteniük.

Holott a fiatal lányt zaklató szomáliai tolvaj férfi ügye vagy a Thüringiában afrikai migránsok által megerőszakolt nő vérlázító története is rávilágít: a terrorizmus megérkezett, itt dörömböl a kapunkon, és mindenütt vannak támogatói. Akár ki lehetne egészíteni a kvótanépszavazási plakátokat egy újabbal: Tudta? Terrorizmus ante portas. A migránsok és a köztük megbúvó merénylők már a spájzban vannak.

Mi lehet a megoldás? Lehet, hogy a terrorizmustagadókkal szemben kötelező elmeorvosi vagy korrupciós átvilágítást kellene lefolytatni. Azt sem ártana megvizsgálni: van-e még szervezet a baloldalnak nevezett káoszban, amelyet Soros nem pénzelt le? Egyvalami valószínű: a nemzeteknek a migrációpártoló, terrorizmusfuttató pártokról a népszavazáson és a választásokon meglesz a véleményük. Amit az érintettek nem fognak kitenni az ablakba.

Forrás. magyaridok.hu