Életében nem érzett még ilyet.
Csisztu Zsuzsa végig tudósított a riói olimpiáról és a legtöbb olimpikonunk szüleivel együtt izgulhatott a lelátón. A műsorvezető átélhette min mennek keresztül azok a szülők, akik a gyerekükért izgulnak sorsdöntő helyzetekben. Ő is rettenetesen izgult már a gyerekeiért, nagyobbik fia, Krisztián élete első szerepléséért vért izzadt. Megható, ahogy mesélt erről. Nagyfiam, Krisztián, aki most harmadikos, elsős korában szavalni készült az iskolai évnyitón. Tökéletesen tudta a maga kis versét, gyakoroltuk minden helyzetben, alvás előtt, ébredés után, nagy családi plénum figyelő szemei és fülei hallatára. Beszéltettem kis térben és felállítattam az emeletünk teraszára, hogy onnan kiabálja szét a kertbe a szavakat, nehogy megijedjen a nagy tértől majd az ünnepségen.

Ehhez képest az évnyitó reggelén, az én kis elsősöm, mikor meglátta, hogy mikrofont készítettek ki a szereplőknek, hozzám fordult és csak annyit mondott: "Anyucikám én nem beszélek mikrofonba!" Puff neki! Úristen, most mi lesz, már rögtön élete első iskolai szereplésén egy nagy blamával kezdünk? Megpróbáltam rábeszélni, hogy ő az egyetlen ebben a szavaló körben a többi szereplő gyerek között, akinek legalább az anyukája köszönő viszonyban van a mikrofonnal, szóval csak most ne zuhanjon össze! Ezek után azzal a mondattal rukkolt elő, hogy "Anyucikám, szerintem én még nem vagyok felkészülve."

A második szívinfarktust ekkor kaptam és minden létező rábeszélőkémet bevetettem, hogy elszavalja az ő kis versét. A vége ez lett: a döntő pillanatban gyönyörűen, hibátlanul, érthetően és tisztán adta elő az én kis elsősöm a megtanult verset és mosolyogva zsebelte be a tapsot, csak éppen anyuci fürdött a saját izzadtságában, miközben elszenvedett pár infarktust és lepergett előtte párszor az élete. Viccen kívül, egyetlen tízezres élő közönség, vagy többmilliós tévénézős publikum előtt sem izgultam annyira, mint abban a pár percben a gyerekemet féltve. Rettegve az esetleges őt érő kudarctól és féltve-remélve, hogy jól teljesít a saját kis lelke és önbecsülése miatt.