Az Együtt – PM népszavazási “kampánya”.
Nem tudom találkoztatok-e már vele, de az október másodikai népszavazás kapcsán megszületett az elmúlt 25 év legízléstelenebb politikai reklámja.

A kampány kreatívján két, a nézőnek háttal ülő, negyvenes párnak látszó, Együtt – PM szavazó mutatja jó magasra emelt középső ujját a kamerának. „Hülye kérdésre ez a válasz!” felirattal.

Azaz: „fuck you”.

A plakát lényege az üzenet kettőssége: ugyanis egyfelől a kormánynak szól (tahó és tahóné egy tévé előtt ülnek, amelyen homályosan, de kivehető a kormány közismert „tudta?” plakátja), azt meg ki ne küldené el a búsba – gondolja a kampány tanácsadók géniusza, Szigetvári, alias Snot hadnagy.

De a hatás mégiscsak abban van, hogy a „b888szd meg” a nézőnek is szól, ha azok közé tartozik, akik elmennek szavazni („aki otthon marad, Európára szavaz” – erősíti meg az alcím).

Ez az amiért kellemetlenül érzed magad, amikor ránézel a fotóra. A két libsi szavazó ugyanis nem a tévéképernyő felé lendíti a karját, hanem oldalra úgy, hogy az neked, nézőnek is szóljon.

Tehát, aki elmegy voksolni (legyen a szavazata „igen”, vagy „nem”), az ugyancsak b888ssza meg.

Aki otthon marad, nem gyakorolja politikai jogait, az a frankó. Csak ül a sötét szobában muterral a tévé előtt és veregeti a saját vállát. Milyen fasza gyerekek vagyunk, otthon maradtunk Európában, nem dőltünk be a demokráciának.

Akárcsak a Brüsszelben öröknyaraláson tartózkodó eurokraták, itthoni megfelelőik, a euroliberálisok is addig hívei a demokráciának, amíg abba valahogy bele nem keveredik maga a nép. Mert a néppel azért komoly bajok vannak. Valljuk be. Idegengyűlölő, xenofób, antiszemita, szélsőségekre hajlamos, önállótlan, erős vezetőt keres, jobbára hülye, együgyű.

Minek nekik szavazati jog. Helyette ott vannak a „mechanizmusok”, a „struktúrák”, a „bevált europer megoldások”, a „szakértők”. A szakértők pedig nem tanácsolnának olyan balgaságokat, mint a népszavazás. Hiszen az kockázatos. Akárcsak a demokrácia.

A liberálisok számára a demokrácia ugyanis egy ízlésesre polírozgatott dísz, olyan mint Bástya elvtárs, vagy Kim Dzsongun arcképe a falon. Egy szakrális tárgy, egy fétis, amit nem érdemes beszennyezni a koszos valósággal.

Amíg a fétis (a demokrácia, mint elvont eszmény) ott lóg a képzeletbeli falon, addig nem kell tudomásul venni a realitást, hogy a demokrácia valójában egy nehéz és fájdalmas játék, ahol nem mindig az nyer, aki maga mellett tudja, vagy hiszi az „abszolút igazságot”.

Fuck you, Hungary! – ezt üzeni tehát nekünk a hazai eurokrata liberális elit, mert nem az ő szabályai szerint játszunk, mert mást, vagy többet akarunk a demokráciától, mint amit az uniós status quo megenged: négy évenként ikszelni egy nagyot.

Ja? Bocs.