A migrációellenes Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt és az egykori keletnémet kommunista állampárt utódjának tekinthető Baloldal (Die Linke) választási sikerei egyáltalán nem meglepőek, ha megvizsgáljuk Németország történelmének elmúlt mintegy tíz évét. Ez az időszak egyértelműen Angela Merkelről szólt, Németország legnépszerűbb politikusáról, aki sorozatos kudarcai ellenére most is elmozdíthatatlannak tűnik a kancellári székből.
Angela Merkel igencsak kényelmes helyzetben került a Kereszténydemokrata Unió (CDU) élére, majd vált Németország első számú vezetőjévé. Mondhatjuk azt is, hogy a csillagok állása neki kedvezett. A német gazdaság ugyanis körülbelül ugyanolyan kiváló állapotban volt, mint a mindenkori német labdarúgó-válogatott, amely akkor is jó teljesítményt képes nyújtani, ha a szövetségi kapitány szakmailag alkalmatlan, a játékosok pedig fáradtak és motiválatlanok. Az elmúlt tíz évben nem egy szakértő fogalmazta meg Angela Merkel kormányzási stílusának lényegét: az ország „Muttija” gyakorlatilag nem kormányoz, csupán sodródik az eseményekkel és kivárja, hogy mit lépnek mások. Mint a stabilan védekező, kontrára építő Nationalelf. Ez a taktika tökéletesen működik, ha a szép zöld gyep minden egyes fűszála is tökéletesen áll, de borzasztó következményekkel jár, ha felhők gyülekeznek és tombol a vihar.

A Nyugat- és Kelet-Németország közötti jóléti és gazdasági szakadék növekedése, a dél-európai államok súlyos pénzügyi nehézségei és az euróövezeti válság, illetve a tavaly felerősödött menekült- és migránshullám is megmutatták azt, hogy Angela Merkel nem tud reagálni a vészhelyzetekre. A különböző válságok megjelenésével párhuzamosan pedig jelentősen megerősödtek – elsősorban Kelet-Németországban – az elégedetlen emberek egyre nagyobb tömegét magához vonzó radikális pártok, az AfD és a Die Linke. Az AfD fejlődéstörténete azért is különleges, mert három évvel ezelőtti megalakulásakor közgazdászok alapította euroszkeptikus alakulatként tűnt fel, amely leginkább azt ellenezte, hogy Németország telepumpálja pénzzel a csődöt mondó dél-európai országokat. Miután azonban Európa az egyik válságból a másikba evickélt, úgy változott meg a párt is, amely ma már az iszlám- és migrációellenes hangok gyűjtőpártjává vált.

Bár a szélsőségesebb hangnemet megütő pártok megerősödése Kelet-Németországban nem teljesen meglepő, s az AfD hétvégi 21 százalékos eredményéből sem kell messzemenő következtetéseket levonni, a Mecklenburg–Elő-Pomerániában tartott hétvégi választások eredménye figyelmeztető jel Angela Merkelnek. Azt az üzenetet hordozza, hogy a németek lelkébe mélyen beidegződött bűntudat, a nyitottságuk, szolidaritásuk és emberbarátságuk ellenére Németország nem köteles a világ minden társadalmi kitaszítottját, koldusát és üldözöttjét befogadni. A kancellár asszony minden nap elmondhatja, hogy a bevándorlás és a terrorizmus, vagy a német nők ellen elkövetett tömeges szexuális zaklatások között semmilyen összefüggést nem látni, a németek nem naivak.

A németországi választási eredmény láttán nem kell azonnal nácizmust kiáltani – ahogyan azt örömmel tették német napilapok a magyar – akkor még – radikális párt hasonló eredménye miatt. A németek csupán megelégelték azt a tehetetlen politikai elitet – a liberálisokat, a szociáldemokratákat, a zöldeket és a CDU egy jelentős szeletét is ideértve –, amely elrugaszkodott a realitás talajáról, és mindenről azt hiszi: ő azt jobban tudja. Erről próbálják meggyőzni egész Európát. Ezt a politikát akarják mindannyiunkra rákényszeríteni. Ennek a politikának a bukása Angela Merkel bukása is egyben!

Forrás: magyaridok.hu