Múlt szombati számunkban a tátraaljai Ménhárdig jutottunk el a Szepesség rejtelmeit vizslató utunkon. Továbbhaladva az Igló (Spisská Nová Ves) felé vezető öreg országúton, megálltunk Farkasfalvánál (Vlková). A hétszáz lelkes kisközség „Farcasfalwa” néven bukkant fel IV. (Kun) László 1278-ban keltezett adománylevelében, majd 1302-ben „villa Farkasy” alakban jelentkezik újra.
Farkas úr az akkor csak magyarok lakta település földesura volt, róla kapta nevét a helység. A falu 1408-ban elkészült gótikus templomát 1779-ben barokk stílusban alakították át, becsét megemeli egy 1480-ban, a lőcsei Pál mester műhelyében készült szárnyas oltár.

Furcsának tűnik, hogy ilyen későn lett egyháza az Árpád-kori alapítású községnek. A magyarázatot kerülő úton leltük meg: a szlovákiai középkori műemlékek hivatalos honlapján. Az Apsida.sk cikke szerint 2015-ben megtalálták a település ősi egyházát, mégpedig a helység keleti magaslatán levő, öreg ház falaiban! A félköríves, keletnek tájolt szentély kibontása közben egy román kori templom nagy része került napvilágra, tölcsérbélletű ablakkal, kitűnő – konzervált – állapotban. Ez volt a falu plébániai egyháza a 13-tól a 15. századig. Színes képét az Apsida.sk Vlková-Levkovce cím alatt láthatjuk. Ugyanis azóta a földdel egyenlővé tették, a romos házzal együtt – mint kiderült a kérdezősködésünk során. Egy román kori műemlékkel kevesebb…

Bánkódás helyett újra meglátogattuk az Igló várostól ötpercnyi autózással elérhető Odorin (Szepesedelény) kéthajós templomát. Két éve körülállványozva, renoválás közben találtuk, nem juthattunk be. Azóta szépen kicsinosították kívülről. A legrégebbi szepességi plébániák közé tartozik: szász telepesek alapították 1242 után. Első írott említése 1263-ban történt, a szláv Odorin helynév a német Dirn (szolga nő) alakból származik.

A myrai Szent Miklós püspök titulusú templom a legegyszerűbb falusi egyházak típusához tartozott: téglalap formájú hajó – egyenes záródású négyszögszentély, északi sekrestyével. Tornya majd csak később, már a 14. században lett, addig a cinteremben álló ácsolt haragláb szolgált a misére hívó, ünnepi és gyászszertartásokon. Legértékesebb része a kései román/korai gótikus díszkapu, amely ritkaságképpen a hajó északi oldalán található. A külső falazattól lépcsőzetesen befelé szűkülő kő bélletet három élszedett sarok- és két hengeroszlop pár alkotja, indás szőlőlevél-faragványok díszítik a fejezeteket. A bejárat oromzatán alig feltűnő a román stílusú félkörívből a korai, enyhén lapos csúcsívbe áthajló formaváltás. Odorin templomának ékes portáját minden bizonnyal az 1198-ban már fennállt szepesi káptalan 13. századi továbbépítő mesterei szerkesztették és faragták a fennmaradó idejükben, az 1260–70-es években.

Egy 1268-ból ismert levél – amely a szepességi plébánosok test­vérületéről ad hírt – említi Odo­rin eklézsiáját, papját is. Nem tudni pontosan, mikor történt a templomhajó eredetileg gerendavázas, deszkaborítású mennyezetének kicserélése az egy pilléren nyugvó, négyszakaszos, kőbordás keresztboltozatra. Mindenképp szép arányú kéthajósra sikerült. Hosszabb hiátust követően 1435-ben bukkant fel ismét a község neve, mint „Odorinum” – és ekkortájt jött szóba először az „Edelen” névalak, amiből a hivatalos Szepesedelény helynevet képezték 1899-ben. 

Az 1480-as években jelentkezett ismét a plébániai egyház. A 15. század végén a Szapolyai grófok birtokához tartozott a település és határa, ekkortájt került Lőcséről az odorini templomba két faragott-festett szárnyas oltár. Az 1700-as években került sor a kéthajós épület bővítésére, az északi oldalon látható, barokk boltozatú hajóra. Szemközt a templommal az 1826-ban épült tekintélyes paplak hívja fel magára a figyelmet.

Dénesfalva (Danisovce, Diensdorf) ugyancsak Iglóval határos kelet felé. Szerény, ötszáz lelkes zsákfalu. Neve 1317-ben szerepel első ízben, mindjárt királyi oklevélben „villa Dionisii” formában. Károly Róbert 1312 nyarán a rozgonyi csatában a szepesi szászok anyagi és fegyveres segítségével verte le az oligarcha Csák Máté által támogatott Amadé-fiakat. A nápolyi uralkodó nem feledkezett meg jótevőiről: sokak között megerősítette Dénesfalva lakóinak kiváltságait is.

A község és egyháza már jóval korábban fennállt, nem sokkal a mongolok pusztítását követő években; nevét a 13. század végi birtokosától, Miklós fia Dénestől kapta. Dénes úr neve szerepelt a IV. (Kun) László által 1278-ban kibocsátott birtokadományozó levelében. 

A tisztes települést oltalmazó Szent Mária Magdolna titulusú templom 1270 táján készült el. Egyszeriben épült: a keleti szentélyzáró faltól a nyugati toronyig. Román kori bejáratát azok a mesterek készíthették, akiknek díszes kapuművét Odorinban láttuk; azzal a különbséggel, hogy ez a déli oldalon nyílik. Különös, szinte archaikus szépségű az ikerhajót a szentélytől elválasztó, bimbós oszlopköteg-fejezetű diadalíve. Bordás keresztboltozatú a négyszögű apszis, a hozzá kapcsolódó sekrestyét dongaívű mennyezet borítja. 

Az először deszkával fedett gyülekezeti teret a 14. század első felében alakították át középpilléren nyugvó kéthajóssá. Szepességi rokon emlékei között ez a legkisebb ikerhajós műemlék egyház.