Hiába Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb olajkészletével, az államosítások miatt lerohadt olajipar miatt jelenleg külföldről kell vásárolniuk a fekete aranyat.
Az abszurditások országa lett az utóbbi időben Venezuela, amely többek között a bedugult WC-papír piaccal, az előrehozott karácsonnyal, a kétnapos munkahéttel, az országot megbénító áramszünetekkel, illetve a vágtató inflációval hívta fel magára a figyelmet a legutóbbi időben. Az ország, amely a világ igazoltan legnagyobb olajkészletén ül, napról napra egyre mélyebb válságba süllyed mióta 1999-ben elnöké választott Hugo Chávez elkezdte szocialista rendszerének kiépítését. Kezdetben a nemzeti kincsnek tekintett olajipari vállalatokat, olajfúró tornyokat államosította, és a száguldó olajárnak köszönhetően 2011-ig dúskáltak is a javakban.

Az ország vezetői (előbb Chávez, majd az utódja Maduro) osztogatta az olajdollárokat a baráti országoknak, ígért és adott is olcsó olajat Kubának, Fehéroroszágnak, miközben az olajipari létesítményeik, illetve az időközben államosított teljes energiaszektor infrastruktúrája folyamatosan rohadt el. Ráadásul az olajárak a nemzetközi piacon az elmúlt években padlóra kerültek, és a korábbi 100 dollár feletti hordónkénti ár most 40 és 50 dollár között mozog.

Venezuela gazdasága pedig, amelynek egyetlen versenyképes terméke az olaj volt, rohamléptekben omlott össze. A túlméretett állami szerepvállalás következményeként kialakult termékhiányokat további államosítással próbálták megoldani, ami persze még további hiányt és vágtató árakat hozott. Erre a válasz újabb államosítás lett a műszaki áruházaktól  a szupermarketekig, de a gyáraikat bezáró, leépítő cégvezetőket is börtönnel fenyegetette a rezsim. Ennek ellenére az áruhiány még általánosabbá vált, és már sört sem lehetett kapni, az árak pedig elszabadultak, a csirke kilója 24 ezer forintba, egy csomag óvszer pedig 200 ezer forintba került.

És talán a legdrámaibb jellemzője a rendszernek, hogy az az ország, amely a világ igazoltan legnagyobb olajkészletével rendelkezik, olajat kénytelen vásárolni. Ráadásul legnagyobb politikai ellenfelétől, az Egyesült Államoktól. A venezuelai olajfúrótornyok jelentős része ugyanis jelenleg nem működik. Van amelyik egyetlen meghibásodott alkatrész miatt nem termel már hosszú ideje, van, amelyet felkelők rongáltak meg. De amelyik még működőképes is, ott a humán erőforrással van baj. A napi kevesebb, mint egy dollárból élő munkások ugyanis éheznek, így sok esetben nem tudnak feladatukra koncentrálni.

Az ország olajipara jelenleg 2,4 millió hordó olajat termel ki naponta, ami 350 ezerrel kevesebb, mint egy éve és 1 millióval (!) szerényebb adat, mint amire 1998-ban képes volt, még Chávez előtt.

mfor