Valaki a bronzkori Dániában meg akart semmisíteni egy égett fazekat. Ezzel akaratlanul is létrehozott egy régészeti különlegességet.
Egy 3000 évvel ezelőtti figyelmetlenség váratlan ajándékot adott a dán régészeknek. Egy Midtjylland közeli ásatáson került elő az az edény, amely egy sikertelen sajtkészítés nyomait őrzi. A folyamat során valószínűleg valami nem úgy sikerült, ahogy a “séf” szerette volna, ezért elhajította az égett fazekat.

Arra jutottunk, hogy az edény egykor egy veremben lehetett. Elég szokatlan, hogy szinte eredeti állapotában volt, így önmagában is izgalmas a lelet – állapította meg Kaj F. Rasmussen, a Silkeborg Múzeum kurátora.

Később kiderült, hogy az edény sokkal figyelemreméltóbb, mint azt elsőre gondolták. Mikor a fazekat tisztították, a kutatók némi fehér-sárga anyagmaradványra lettek figyelmesek az ibrik oldalán. Rasmussen szerint a különös réteg nem hasonlított a szokásos megszenesedett magokból származó nyomokra.

Az anyagból kinyert mintát így makrofosszíliás elemzésre küldték. A vizsgálattal azonban csak annyit tudtak megállapítani, hogy a réteg olaj, vagy cukor maradványa lehet. Így hát a dán Nemzeti Múzeum véleményét is kikérték.

Mads Christensen, az intézmény vegyésze az elemzés után arra jutott, hogy a minta szarvasmarhazsírt tartalmaz. A szakértő szerint igen ritka, hogy efféle anyagot fedezzenek fel bronzkori leleteken. A kutató bízik benne, hogy a jövőben találnak még ilyen tárgyakat, így lesz mihez hasonlítani a mostani edényt.

Rasmussen úgy gondolja, a marhazsír a tradicionális kemény sajt készítése miatt maradhatott a fazékban. A 3000 éves lelet így bepillantást nyújthat a bronzkori élet mindennapjaiba.

A dán kutató szerint igen érdekes, hogy az egyébként jó állapotban lévő edényt eldobta egykori tulajdonosa. Nem kizárható, hogy a fazéktól a rossz szag, vagy a kudarcból származó bosszúság miatt kellett megválni. Rasmussen fantáziája azonban ennél is tovább megy: elképzelhető, hogy egy félresiklott sajtkészítés utáni családi perpatvar eredményezte az edény vesztét.