Alig egy évvel a német szövetségi parlamenti választások előtt még mindig nem tudni, hogy Merkel lesz-e pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU), illetve a testvérpárt, a Bajor Keresztényszociális Unió kancellárjelöltje a 2017 szeptemberében esedékes megmérettetésen.
„Szélcsendesebb” időkben ez már a 2016-os tavaszi tartományi választások után eldőlt volna, a márciusi voksolás azonban felemás eredményt hozott: a kereszténydemokraták ugyan a három tartomány közül csak egyben, Szász-Anhaltban tudtak nyerni, a két „kudarcos” tartomány CDU-s jelöltjei – Julia Klöckner Rajna-vidék-Pfalzban és Guido Wolf Baden-Württembergben – azonban a kampányban mindketten szembefordultak Merkel bevándorlási politikájával, a Rajna-Pfalzban győztes, szociáldemokrata Malu Dreyer és a Baden-Württembergben első helyet szerző, zöldpárti Winfried Kretschmann ugyanakkor kiálltak a merkeli irány mellett, tehát az eredményt a kancellár akár saját menekültpolitikája sikereként is elkönyvelhette. A német társadalomban azonban egyre kisebb a Willkommenskultur támogatottsága, és ezzel együtt sokat csökkent Merkel támogatottsága is: az ARD-Deutschlandtrend felméréssorozat augusztus elején közreadott eredményei szerint 47% elégedett a kancellár munkájával, ez pedig 12 százalékpontos csökkenést jelent a júliusi értékhez képest, és második legrosszabb eredmény a törvényhozási ciklus 2013-as kezdete óta.

Elemzők szerint Merkel a CDU decemberi, esseni kongresszusán megpróbálja majd összekötni kancellárjelöltségének kérdését a pártelnök személyéről történő szavazással – utóbbi tisztségre ugyanis nagyobb a támogatottsága. Ezzel a technikai megoldással érné el, hogy a Merkelre, mint elnökjelöltre adott szavazatok „felhúzzák” a kancellárjelöltre adott szavazatokat. A lépésnek ugyanakkor megvan a veszélye is: ha az utolsó ciklus kancellári teljesítménye többet nyom a latban, mint a pártelnöki, akkor mindkét tisztségét egyszerre veszítheti el. A Spiegel Online mai cikke emlékeztet rá: amikor Gerhard Schröder 2004-ben kénytelen volt lemondani a szociáldemokrata párt elnöki tisztségéről, a rivális kereszténydemokraták vezetője, Angela Merkel a fiaskót „a vég kezdete”-ként értékelte – és a CDU a következő évben meg is verte az SPD-t, hogy Schröder helyett végül pont az a Merkel ülhessen a kancellári székbe, aki most elődjéhez hasonló cipőben jár.