Pakson játszott szerdán bajnokit a Diósgyőri VTK NB I-es labdarúgócsapata.
A labdarúgó NB I 6. fordulójában hétközi fordulót rendeztek (amint az ismert, Bernd Storck szövetségi kapitány kérésére a honi szövetség versenybizottsága augusztus 21-ről hozta előre ezen kör összecsapásait), melynek keretén belül a DVTK Pakson lépett pályára. A piros-fehérek az ezt megelőző három találkozójukat elveszítették, mialatt összesen 12 gólt kaptak, ám a Duna-partiak sem tudtak felmutatni valami fényes mérleget, ugyanis a kezdésig csupán három döntetlent és két vereséget jegyeztek, s ezen mutatókkal a tabella utolsó előtti helyén álltak. Még a Haladás elleni csatát megelőző sajtótájékoztatón úgy fogalmazott Horváth Ferenc, a diósgyőriek vezetőedzője, hogy a soron következő három meccsen (a válogatott vb-selejtezője miatti hosszú szünetig) minimum öt pontot tervez, hogy ennyi egységet begyűjt a csapata. Nos, miután Lázárék az előző hét végén 3–1-re kikaptak a vasiaktól Sopronban, úgy állt a helyzet szerda este, hogy ha nem nyernek a vendégek, akkor a játékosok már nem tudják teljesíteni a szakvezetőjük által meghatározott célt.

Paksi fölény, de…


A DVTK keretében ismét történt néhány módosítás: a nagy visszatérő Rados kapus volt, aki még az április 30-i, éppen a Paks elleni hazai találkozón sérült meg és kellett lecserélni. Visszakerült a bal oldali védő szerepkörbe az ugyancsak egy ideig maródi, legutóbb a Ferencváros elleni idegenbeli csatán (2–6) játszó Nemes, illetve újra lehetőséget kapott négy korábbi mérkőzésen 274 percet futballozó fiatal középpályás, Oláh B. is.

A meccsen a 3. perc hozta az első lövési kísérletet, de Koltai nem túl erős kísérletét biztosan fogta a látogatók hálóőre. Vela aktivitása tűnt fel a jobb oldalon, egy szabadrúgást ő hozott össze, amely után Elek csak kicsivel csúsztatott a Duna-partiak kapuja mellé. A Paks ziccerrel válaszolt, tehát nem teltek unalmasan a másodpercek a kisváros sportlétesítményében. Az első negyedórát Bartha óriási, 17 méterről leadott lökete zárta, Radosnak nyújtózkodnia kellett, de jól megtette, így maradt a nulla-nulla. A diósgyőri támadáskezdeményezések ekkor viszonylag korán elhaltak, a PFC-nél volt többet a labda. A piros-fehérek a saját 16-osuk előterében vagy valamivel előrébb töltötték jobbára az időt. A 33. percben kétszer védett óriásit Rados, még egy lépésről sem tudták a hálójába piszkálni a játékszert a házigazdák. A zöld mezes hazaiak fürgébbek voltak, gyorsabban gondolkodtak, láthatóan jobban érezték a másikat, ennek ellenére a 42. percben Griffiths lőhetett volna gólt, miután kapott egy forintos passzt egy formás akció végén Bognártól, de 10 méterről Kemenesbe küldte a játékszert a kapu helyett.

Nikházi szép találata


A szünetben egyik szakvezető sem érezte úgy, hogy módosítani kellene, így ugyanazok futottak ki a folytatásra, mint akik levonultak a gyepről az első félidő végén. A jelen lévő DVTK-szurkolók próbáltak kívülről egy kis támogatást adni, és ők ekkor (is) azt láthatták, hogy csapatuk magabiztosan visszazár saját térfelére, leszűkítve a területet a Paks előtt, és igyekszik labdaszerzés után gyorsan megindulni. Tíz perc elteltével Velát hozta le Horváth Ferenc, és Bacsát küldte be helyette, aki rögtön „akciózott” is egyet Bognárral. Nikházi lesről született gólja volt a következő momentum, majd kevéssel később a középpályás lőtt egy igazit is, a 16-os vonala elől, azt már senki és semmi nem vehette el tőle. Az első negyvenöt perchez képest élettel telibb DVTK tehát előnybe került egy gyönyörűen kivitelezett mozdulatnak köszönhetően, és ez önbizalommal vértezte fel a vendégeket. Gyorsan „jelzett” a Paks, hogy menni akar az egyenlítésért, később szakvezetőjük gyorsan hármat változtatott, ekkor azonban már csak tíz perc volt „vissza”. Ez bőven elég volt Barthának, aki kiválóan reagált egy kijövő labdára, melegnek ígérkezett az utolsó pár perc. Rados ismét védett kettőt, aztán milyen a kapussors, nem koncentrált a legjobban egy lövésnél, ami a győzelmet jelentette a Paksnak. A bekapott gól után egy minutummal, a 92. percben Iványi játékvezető Horváth Ferencet is elküldte a kispadtól, de ennek már nem volt jelentősége a meccs végkimenetele szempontjából.

Nem szakadt meg tehát a DVTK rossz sorozata, a csapat zsinórban negyedik fiaskóját szenvedte el.

Paksi FC – Diósgyőri VTK 2–1 (0–0)


Paks, 600 néző. V.: Iványi (Georgiou, Medovarszki).

Paksi FC: Kemenes (5) – Szalai (5), Lenzsér (5) Gévay (5), Báló (6) – Papp K. (5) – Koltai (5), Kecskés (6), Haraszti (5), Bartha (6) – Hahn (5). Vezetőedző: Csertői Aurél.

Diósgyőri VTK: Rados (5) – Lázár (5), Lipták (5), Tamás (5), Nemes (4) – Oláh B. (5), Elek (5) – Vela (5), Bognár I. (5), Nikházi (6) – Griffiths (5). Vezetőedző: Horváth Ferenc.

Csere: Vela helyett Bacsa (5) az 56., Nikházi helyett Daushvili (-) a 73., Koltai helyett Bertus (-) a 75., Haraszti helyett Laczkó (-) a 75., Kecskés helyett Jelena (-) a 79., Griffiths helyett Nono (-) a 84. percben.

Sárga lap: Hahn a 12., Lenzsér a 34., Nemes a 43., Griffiths a 83., Lázár a 89. percben.

Gólszerző: Nikházi (0–1) a 64., Bartha (1–1) a 81., Bertus (2–1) a 91. percben.

Csertői Aurél: – Látszott az elejétől fogva, hogy meg akarjuk nyerni ezt a mérkőzést. Az ellenfél kontrákra rendezkedett be, amiből volt lehetőségük, de nekünk is számtalan helyzetünk. Ma a mennyet és a poklot is megjártuk, nem adtuk fel az utolsó pillanatig, óriási tartalékokat mozgósítottunk. Örülök, hogy a végén jöttek a góljaink, nagyon kellett ez a siker.

Horváth Ferenc: – Nem kezdtük olyan rosszul a mérkőzést, tíz-tizenöt percig jól is fociztunk. Utána a Paks jobban játszott, helyzeteket alakított ki, de az első félidő végén nekünk is volt egy hatalmas ziccerünk. A második félidőben fegyelmezetten játszott a csapat, ültek a kontráink, vezetést is szereztünk. A gól után nem éreztem azt, hogy a Paks olyan veszélyes lenne, de a végén mégis kaptunk két találatot, amely megpecsételte a sorsunkat. Négy vereség után nem lesz könnyű felállni, de meg kell próbálni mindent azért, hogy ez sikerüljön.