A hazugság természetes emberi jelenség. Minden ötödik társasági interakcióban előfordul.
Az emberek gyakran tudni vélik, hogy felismerik, mikor hazudnak embertársaik, ám a vizsgálati eredmények szerint a hazugságok felismerésében sokkal gyengébben teljesítünk, mint gondolnánk. Sokan bizonyos testi jelzések alapján következtetnek hazugságra: lesütött szem, remegés, izzadás, a hang megváltozása. Ezek a jelzések azonban félrevezethetnek. Vannak (nem is olyan kevesen), akik mélyen az ember szemébe nézve (mondhatni szemrebbenés nélkül) képesek folyamatosan hazudni, mások meg ártatlanul is izzadékonyabbak, izgulnak.

Több ezer éve találták ki Ázsiában a hazugság kimutatásának azt a módját, hogy egy marék rizst kellett a gyanúsítottnak szájba venni, majd rövid idő múlva kiköpni. Ha a kiszáradt száj miatt a rizsszemek a nyelvhez, ínyhez, szájpadláshoz tapadtak, hazugságon érhették.

Nem feltétlen hazugság


A poligráfia több élettani válasz (szívritmus, vérnyomás, a bőr vezetőképessége, légzés, hőmérséklet) rögzítése, követése. Félrevezető, hogy gyakran hazugságvizsgálatnak nevezik ezt a módszert. Pedig a műszer csak az izgalom, feszültség élettani jeleit méri, nem pedig azt, hogy valaki hazudik. Ennek ellenére a szakemberek közül nem kevesen biztos módszernek tartják a hazugság kimutatására.

Ahogyan a poligráfia nem vált be a hazugság kimutatására, az „igazságszérum” sem fokozta az emberek hajlamát az igazmondásra. Ebben az esetben az injekció hatására csökkennek az egyén gátlásai, így többet fog beszélni, de azt nem befolyásolja a gyógyszer, hogy valaki igazat mond-e, vagy hazudik…

Önként, dalolva


A helyzetet bonyolítja, hogy időnként a beismerő vallomás is valótlan lehet. Nagy horderejű, híres bűncselekmények elkövetését abban ártatlan emberek is képesek magukra vállalni. Például amikor a híres pilóta, Lindbergh fiát 1932-ben elrabolták, több mint kétszázan vállalták magukra a bűncselekményt. Kísérleti helyzetben kimutatták, hogy bizonyos körülmények között szinte mindenki hajlamos olyan dolgot elismerni, amit nem is követett el. Ezek a hamis vallomások, a tanúk téves emlékezete és a hazugságok jelentősen megnehezítik a nyomozó hatóságok dolgát, és késleltetik az igazi tettesek azonosítását.

Maguk a pszichológusok és pszichiáterek is becsaphatók. Pedig az élet minden terén fontos lenne, hogy felismerjük a csalókat, szélhámosokat, élősködőket.