Egyre abszurdabb vadhajtásokat produkál a filmipar és a politikai korrektség találkozása. Nemrég mutatták be az amerikai énekesnő, Nina Simone életéről szóló filmet, amely azért kapott bírálatokat, mert a Ninát alakító színésznőnek, hiába afroamerikai, mégsem elég sötét a bőre.
Hollywood most filmet akar forgatni egy tizenharmadik századi perzsa filozófus-költő, Dzsalál al-Din Rúmi életéről. Normális esetben ez a kultúrák békés egymás mellett élésének ünnepe kéne legyen, hiszen végre meg lehetne mutatni, hogy az iszlám nem csak öngyilkos merénylőket adott a világnak. Ám az öröm nem határtalan: a főszerepet ugyanis Leonardo DiCapriónak szánják, akivel az a baj, hogy fehér. Így aztán internetes aláírásgyűjtés indult RumiWasntWhite mottóval, hogy a producer nője ki rasszizmusát, és válasszon inkább közel-keleti színészt a feladatra.

Ami így együtt a világjobbítás, az ignorancia és a kontarproduktivitás fantasztikus keveréke. Mert először is, mit jelent az, hogy Rumi nem volt fehér? Ő valószínűleg annak tartotta magát, a régi miniatúrákon is annak tűnik, ahogy egyébként a díszes rajzok többi szereplője is. Merthogy bármilyen szörnyű is ezzel szembenézni, de a világ számos kultúrájában Afrikától, Indián át a Távol-Keletig a világos bőrszín mindig is az előkelőség jele volt. A nyugati sajtót olvasva nehéz elhinni, de tény: Európa és Észak-Amerika ma a világ legkevésbé rasszista része.
Aztán mi az, hogy közel-keleti? Nyilván izraeli zsidó színészből még nagyobb botrány lenne, tehát marad az arab vagy a perzsa. Persze, ha arabot választanának, akkor az irániak lennének leginkább felháborodva, hiszen semmit nem gyűlölnek annál jobban, mint ha arabnak nézik őket. (Lásd müncheni ámokfutás.) Márpedig aki „közel-keleti” színészt javasol, az éppenhogy összemossa az arabokat és a perzsákat.

Szóval igazán hitelesen egy világos bőrű iráni játszhatná el Rumit, s bár az iráni film nagyszerű és nyilván vannak bőven olyan színészek, akik kiválóak lennének erre a feladatra, ám az is biztos, hogy velük töredék annyi nézőt érne el a film, mint DiCaprióval. És ráadásul éppen azok az átlagnézők maradnának távol, akik jelenleg, ha a vásznon feltűnik egy közel-keleti arc, máris szorosabban markolják a székük karfáját, mert tudják, hogy mindjárt lecsap a terror.