A manipulatív eladások, shortolások története egybeesik a tőzsdék létrejöttével. Az árak manipulálása az Egyesült Államok tőzsdéin vált általános jelenséggé az 1930-as években. E manipulációk káros hatásai vezettek el az 1934-ben életbe lépett tőzsdetörvény megszületéséhez.
A törvény számos manipulációs eszközt, mint például a shortolást és a hamis információk terjesztését is megtiltotta. A törvény által életbe léptetett korlátozások nagyobbrészt kizárták az akcióalapú és az információalapú manipulációkat. A spekuláció leginkább elterjedt és legnagyobb kárt okozó formája az, amikor a spekulánsok tudatosan hamis vagy téves információk révén eltérítik a célba vett eszközök piaci árát azok valóságos értékétől.

Ennek egyik ismert módja a tőzsdei buborék, amikor a spekulánsok között egy pozitív visszacsatolási lánc jön létre. Ennek hatására a kiszemelt eszközök ára tartósan is eltérhet felfelé azok valóságos értékétől. Amikor kiderül, hogy az árak jócskán eltértek a valóságos értéktől, a buborék kidurran, és az árak hirtelen szabadesésbe kezdenek.

Ugyanennek a jelenségnek lehettünk szemtanúi a pénzügyi és gazdasági válság kitörése nyomán, amikor az Európai Unió legtöbb országában az államkötvényhozamok felárai többszörösére növekedtek. Az Egyesült Államokban, ahol a pénzügyi és gazdasági válság kirobbant, a hozamfelárak csupán minimális mértékben növekedtek ugyanebben az időszakban.

Ennek következtében a válság kitörését követően az európai országok mindegyikében jelentősen megdrágult a költségvetés finanszírozása az Egyesült Államokhoz képest. Mindez jókora pluszhozamot hozott a pénzügyi befektetőknek, és különösen a spekulánsoknak. A görög és a spanyol miniszterelnökök, Angela Merkel és Wolfgang Schäuble is több alkalommal a pénzügyi spekulánsok és a fedezeti alapok euróeladásait tették felelőssé a válság súlyosbodásáért.

A tőzsdei buborék tükörképe, amikor a spekulánsok nem felfelé, hanem lefelé térítik el az adott eszköz piaci értékét annak tényleges értékétől. Elterjedt szakkifejezéssel megshortolják az adott eszközt. Ez következett be például 1992. szeptember 16-án, az úgynevezett fekete csütörtökön, amikor Soros György alapja több mint tízmilliárdos short eladás révén elérte Nagy-Britannia visszalépését az európai átváltási mechanizmushoz (ERM I.) való csatlakozástól, és nagyban leértékelte a fontot. Becslések szerint Soros több mint egymilliárd dollárt keresett ezen az ügyleten, míg az Egyesült Királyság kincstárának számításai szerint a fekete csütörtök 3,4 milliárd font veszteséget okozott Nagy-Britanniának.

A short selling, magyarul rövidre eladás felettébb káros tevékenység. A rövidre eladás révén milliárdokat lehet nyerni vagy éppen veszíteni. A rövidre eladás akár bankcsődhöz, stabilnak tűnő valuták megingásához és végső soron országok pénzügyi ellehetetlenüléséhez is vezethet. A rövidre eladás jelentősen ronthatja egy ország pénzügyi helyzetét, elmélyítheti annak gazdasági, társadalmi válságát, semmissé teheti az adott ország összes erőfeszítéseit pénzügyi stabilitása megteremtéséhez. Növekszik a csőd, és az ezzel járó döbbenetes társadalmi következmények kockázata.

Soros György több alkalommal kijelentette, úgy véli, az euró nem fogja túlélni ezt a válságot, és egyértelműen deklarálta, hogy ő inkább aranyat vásárol. A Soros Fund Management, együttműködve más fedezeti alapokkal, több alkalommal agresszív shortolást folytatott az euró destabilizálására. Ennek következményeként az érintett fedezeti alapok a csökkenő részvényárfolyamok révén tehetnek szert jelentős profitra. Ami abból adódik, hogy az eladásra kölcsönadott részvényeket jelentősen alacsonyabb áron vásárolják vissza.

Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma már több ízben indított vizsgálatot annak kiderítésére, hogy olyan nehézsúlyú fedezeti alapok, mint a Soros Fund Management, a SAC Capital Advisors vagy a Greenlight Capital and Paulson & Co. folytattak-e agresszív shortolást az euró ellen.

Az Európai Unióban 2012-ben fogadtak el bizonyos korlátozásokat, amelyek egyúttal ezeknek az ügyleteknek a vonatkozásában több közzétételi kötelezettséget is előírtak a befektetőknek. Legutóbb az illetékes görög hatóság állapította meg 2015 júniusában, hogy a globális fedezeti alapok folyamatosan tiltott spekulációt folytattak a görög gazdaság ellen. A görög tőkepiaci bizottság 19 fedezeti alapot bírságolt meg azért, mert megszegve a törvényeket, szabálytalan spekulációt folytattak olyan görög bankok ellen, mint az Eurobank Ergasias, az Alpha Bank vagy a Görög Nemzeti Bank.

A 19 megbírságolt fedezeti alap között a magyar olvasók számára is több ismerős található, mint például a JP Morgan Securities vagy a Soros György érdekeltségébe tartozó Quantum Partners L. P. A bírság összege az egyes kereskedések jellemzőihez igazodva tízezer eurótól negyvenezer euróig terjedt. Az ügy kapcsán hatásköri és eljárási vita támadt a görög hatóságok és több érintett fedezeti alap között, amelyről a Financial Times is beszámolt.

Angela Merkel német kancellár több alkalommal is kritizálta már az euró elleni spekulációt, mivel ezáltal a pénzpiacok meghatározó szereplői csak a költségvetési válságot mélyítették tovább Görögországban és máshol. Ezen túlmenően korábban Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter is támogatta azt a kezdeményezést, amely szigorúbb ellenőrzés alá vonta a fedezeti alapokat, amelyek az országkockázati kötvényeket felhasználva dél-európai országok bedőlésére spekuláltak.

Ezek után fel nem fogható, hogy mi vitte rá az EU jelenlegi vezetőit, hogy egy gyékényen áruljanak azzal a Soros Györggyel, aki már eddig is döbbenetes károkat okozott az EU tagországainak. Ki hívta hivatalos tanácskozásra oda, és milyen szándékkal? Ha már ott volt, legalább rákérdezhetett volna valaki a görög bankok elleni legutóbbi spekulációjára, akárcsak a Brüsszelből tudósító újságírók. Soros egyébként nem tudta megtagadni önmagát: manipulatív, a tőzsdéken tiltott téves információkat, önbeteljesítő jóslatot adott közre, tudván, hogy a hozzá hű lapok, tévécsatornák majd úgyis világgá kürtölik.

Mindezt az EU pénzügyi stabilitásért felelős vezetői ölbe tett kézzel hallgatták.

A szerző közgazdász