Fura meghallgatásra került sor az Európai Parlamentben június legvégén, rögtön négy bizottság is kíváncsi volt Soros György amerikai állampolgár és nagy tétben játszó spekuláns véleményére.
Az EU életében persze egyáltalán nem szokatlan, hogy az amerikaiak diktálják a tempót, elég csak a május végi G7-csúcstalálkozóra gondolni, ahol a négy legnagyobb tagország vezetője Obama amerikai elnökkel állapodott meg az Oroszország elleni gazdasági szankciók meghosszabbításáról. Ehhez persze (saját magukra nézve) joguk van, de akkor fölösleges olyan ígéreteket tenni, hogy az EU-ban majd „jól átbeszélik” az eddigi szankciók értelmét, és „nyílt politikai vita” zajlik a folytatásról.

Az eredmény ismert: a bizottság sokadszorra csak úgy tudta elérni a szankciók meghosszabbítását, hogy a szavazásnál feltételezték az egyhangúságot, így egyetlen tagország sem mert nyíltan a javaslat ellen szavazni, nehogy önzőnek vagy oroszbérencnek tüntesse fel a nyugati fősodratú politika és média. Talán ezért sem véletlen, hogy az egyik legismertebb amerikai spekuláns személyesen jött el Brüsszelbe, ugyanis a jelenlegi konfliktusos környezetben nagyon megcsappant a profitszerzés lehetősége.

Európán a sor, hogy gazdasági erejét latba vetve tehermentesítse az USA-t, és nagyobb szerepet vállaljon a Nyugat világhatalmi pozíció­jának megőrzésében. Amerikából ugyanis már régen megüzenték, hogy az európaiak többen vannak, és gazdagabbak is az amerikaiaknál, ezért a jövőben már ne várják el, hogy az USA avatkozzon be Európa érdekében vagy annak hátsó udvarában. Ezen vörös fonal mentén Soros György most Brüsszelben két területen adott politikai megrendelést az eurokratáknak (bár kellemes mellékhatásként egészen véletlenül mindkét terület a pénzcsinálással is szoros kapcsolatban áll): tartsák egyben a közös európai valutát, és a migránsok tömeges betelepítésével indítsák be a gazdasági növekedést. De nézzük sorjában!

Az euró jelenlegi formájában leginkább egy egyre hangosabban ketyegő bombára hasonlít. Régi igazság, hogy az euró az északi országok termékeit olcsóbbá, míg a déliekét drágábbá tette. Az eurózóna északi országai hitelezik a délieket, ez a pénz korábban zömé­ben lakossági fogyasztásra és állami (presztízs-) beruházásokra ment el. Most, hogy eljött a visszafizetés ideje, a pénz már délről észak felé tart. Egyes számítások szerint a görögök megmentésére szánt pénz 95 százaléka postafordultával távozik Hellászból.

Az euró jövője leginkább a jövő tavaszi francia elnökválasztástól függ, addig is legalább három forgatókönyv van forgalomban. Az északi országok a jelenlegi értékén tartanák meg az eurót, ám ehhez a déli országokban komoly megszorításokra, neoliberális strukturális reformokra lenne szükség. Francia- és Olaszország példáján látjuk, hogy ehhez az ottani embereknek vajmi kevés kedvük van. A párizsi és római baloldali kormányok egy másik megoldásban gondolkodnak: ők is egyben tartanák az eurót, ám annak értékét (a felhalmozott adósságukkal egyetemben) elinflálnák. Az északi országok érthető okokból nem lelkesednek ezért a változatért.

Egy harmadik megoldási javaslatot a francia és olasz protestpártoknál találunk. Ők a Frank Birodalom mintájára kettéosztanák az eurózónát egy északi és egy mediterrán részre, ahol az eddigi egy helyett kétfajta közös pénz lenne forgalomban. A mediterrán eurót persze ők is leértékelnék. Felfoghatatlan mértékű pénz mozgásáról van szó, így nem csoda, ha Soros György is bejelentkezett. Az ő véleményéből inkább a második, megengedőbb változat támogatása olvasható ki, egy egységes és költekező eurózóna, amely a mostaninál szilárdabb politikai alapokra épül (egységes költségvetés az ehhez tartozó adópolitikával).

Az euróra más okból is érdemes odafigyelnünk. A britek gyors távozását egyre többen hozzák összefüggésbe azzal, hogy ők sem akarnak részt vállalni az euró (és az eurózóna bajba jutott bankjai) megmentésének horribilis költségeiből. Az eurózóna bajba jutott perifériájának adósságválsága ugyanis lassan összeér egy európai bankválsággal, és ezt a kettőt már az Európai Központi Bank pénznyomtatási politikája sem biztos, hogy meg tudja állítani. Talán ezért sem véletlen, hogy a Brexit hétvégéjén Juncker bizottsági elnök azt javasolta, hogy a nyolc eurózónán kívüli tagországot (köztük hazánkat) is mielőbb integrálni kéne az eurózónába (vagyis az euró megmentésének költségeibe). Ez olyan lenne, mint egy megromlott házasság, ahol az elhidegült párt már csak a túlméretezett családi házon lévő jelzálog tartja egyben.

A Soros által szorgalmazott másik fő téma a migránsok (=olcsó munkaerő) betelepítése Európába, amitől a jelenleg gyenge gazdasági növekedés gyorsulását várják. A világgazdaság ugyanis lelassult, ráadásul a Nyugatot immáron egyre több konfliktus vágja el a keleti piacoktól. Az Oroszország elleni gazdasági szankciók és ellenszankciók komoly kárt okoztak az EU-tagországok gazdaságának. Az alacsony olajár miatt az olajexportőr országok sem tudnak a korábbi szinten importálni.

A kínai gazdaság is lelassult, ráadásul a Dél-kínai-tenger birtoklása körül egy újabb, akár szankciókba torkolló konfliktus bontakozik ki Kína és az USA által támogatott ázsiai országok között. Ebben a környezetben Soros a nyugati szövetségi rendszeren belül (orosz és kínai kapcsolat nélkül) indítaná újra a gazdasági növekedés motorját, aminek a migránsok tömeges betelepítése lenne a mozgatórugója. Európa a 2008-as válság óta ugyanis alig kecmergett ki a gödörből, az eurózóna alig növekszik. Ha az itt élő európaiak lassan egy évtizede nem képesek növekedést generálni, akkor egy új impulzusra lenne szükség, amit a tömeges migráció adhat.

Soros tavaly ősszel még évi egymillió migráns Európába hozását és szétosztását javasolta. Most óvatosabb volt, kevesebbet beszélt a létszámról, de a betelepítés és szétosztás elvén jottányit sem változtatott. Konkrét számként hangzott el 30 milliárd euró, amit az EU-nak a migránsok letelepítésére kellene költenie, azaz lakásépítésre, tanfolyamokra, átképzésre és segélyekre, amelyek lökést adnának az építőiparnak és a fogyasztásnak. Nyugat-Európa nagyvárosaiban ugyanis alig épültek bérlakások, csak Berlinben 130 ezer bérlakás hiányzik. Brüsszel nem rajong a Soros által javasolt hitelfelvétel vagy uniós szintű benzinadó ötletéért, inkább a – be nem fogadott – migránsonként évente fizetendő 250 ezer eurós büntetésből fizetné például a lakásépítést.

A migránsok letelepítése nemcsak lökést adna a gazdaságnak, de nagy számban lépne piacra olcsó munkaerő és idővel fogyasztó, így az EU–USA szabadkereskedelmi egyezmény sem stagnáló, hanem prosperáló európai piacot biztosítana az amerikai cégeknek és befektetőknek. Soros szemrehányást tett Angela Merkel kancellárnak, ám talán leginkább azért, hogy Európa legbefolyásosabb politikusaként miért nem sikerült ezeket a terveket eddig megvalósítania.

Az idő pedig igencsak sürgeti a nagy terv álmodóit, hiszen 2017-ben a franciák és németek is választanak, és véleményt mondhatnak arról a globalizációról, amely immáron csak a felső egy százalék érdekét nézi.

A szerző politológus