Csúnyán elnyilatkozta magát az Observer című lapnak Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke. Párhuzamot vont az 1933-as és a mai európai hangulat között, s miközben „igazi vezetőnek” nevezte Putyint, akként alkotott véleményt Magyarországról, hogy az antiszemitizmus (és anticiganizmus) dolgában Magyarország a főkolompos (a legbántóbb), s az ország hovatovább elnácisodott.
Alig hihető pedig, hogy ne értesült volna arról: a Franciaországot sújtó terrorcselekmények között olyan is akadt, amikor a zsinagóga előtt lőttek le zsidó gyermeket és felnőtteket, az alijázási kedv pedig minden rekordot megdönt a felvilágosodás hazájában. Lauder szerint viszont a Jobbik neonáci párt (nem az, s ha voltak is kínos vezetői, épp mostanság végez átfogó portfóliótisztítást), miközben Nyugat-Európa, illetve az elnök úr hazája, az Amerikai Egyesült Államok a szent szólásszabadság nevében eltűr ilyen szerveződéseket.

Azonkívül Lauder szerint hazánk elkezdett szobrokat (sic!) állítgatni Horthy admirálisnak, aki szerinte náci volt (nem volt az), sőt Magyarország az alkotmányát is átfogalmazta, kivéve belőle a holokauszt szót. A magyar alkotmányból ezt természetesen nem lehetett kivenni, mert soha nem is volt benne. A náci jellegről lehet szubjektíven vitatkozgatni, a tényekről viszont nem: Lauder ordasan hazudik.

Őrült beszéd, de van benne (üzletpolitikai) rendszer. Ám amíg a hazánkat szintén gyakorta gyalázó, ugyancsak amerikai állampolgárságú Soros György maga szerezte a vagyonát, Laudernek a nyakába szakadtak a parfümös mama dollármilliárdjai: talán innen ez az orrfacsaró illat. Lauder kétségkívül nem tudatlan vagy alulinformált: jól tudja, hogy amit mond, az nem igaz. Ez pedig nem holmi magánügy, hiszen a legbefolyásosabb zsidó világszervezet élén áll: fogadta már a pápa, Merkel kancellár, Gyurcsány Ferenc, tengerentúli látogatása alkalmával pedig Orbán Viktor is reggelizett vele, sőt a büszke zsidó vezető mosolyogva együtt fényképezkedett a most lényegében lenácizott magyar kormányfővel.

A Zsidó Világkongresszus vezetésében Európából van brit, német, ukrán, sőt még cseh is, ám a sokkal jelentősebb lélekszámú magyar zsidóságot sikerült diszkriminálni. Ez talán nem is véletlen: Lauder rágalmairól értesülve a Mazsihisz közleményben állt ki a kormányzat mellett. Ők azok a honfitársaink, akiket és akiknek a felmenőit Budapesten a holokausztban bűnrészes Horthy a deportálások átmeneti leállításával mégiscsak megmentette. Horthy-szobor egy volt, mégpedig nem közterületen, hanem egy templomban.

Lauder szoborügyben Orbánnak korábban még meg is köszönte, hogy a kormány nem támogatja az adófizetők pénzéből a Hóman Bálintnak való székesfehérvári szoborállítást. Akkor azt is üdvözölte, hogy a magyar kormány nem fogja támogatni a Horthy Miklósnak való szoborállítást sem – ám erről az Observernek nyilatkozva valahogy megfeledkezett. Ez nyilván semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy a sukorói kaszinóberuházás kapcsán tavaly a magyar ítélőtábla a másodrendű alperes Laudert a beszámolási kötelezettség elmulasztása miatt 131 millió forintos késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte.

Amerikában üzlettársával százmilliárdos kártérítésre perelték hazánkat a beruházás meghiúsulása miatt, ám a washingtoni bíróságot nem hatotta meg a magyarországi antiszemitizmusra való hivatkozás. Lauder az antiszemita kártyát már Rudolph Giuliani ellen is kijátszotta a New York-i polgármesterségért folytatott harcban – akkor is sikertelenül.

Az alaptörvény preambulumában ez szerepel: „Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.” Ha nem érti, angolul is megvan.