Ismerős az átmulatott éjszaka után jelentkező fülzúgás, sípolás? A hangos zenétől általában nem a dobhártya szakad be (bár ez is lehet a fülzúgás oka), hanem a szőrsejtek sérülnek meg.
A jelenség tinnituszként is ismert, a fülcsengés egyik leggyakoribb oka, és tipikus zenésznyavalyáról van szó. Komolyabb problémák is előidézhetik, de valójában mindig csak tünet, nem betegség - írja az Index.hu.

A fülünk feladata, hogy átalakítsa a hangokat, mert az agyunk az eredeti formájukban nem tud velük mit kezdeni. A fülkagyló által összegyűjtött hangok a hallójáraton bejutnak a középfülbe, ahol megrezegtetik a dobhártyát.

Az itt található három apró csont felerősíti a rezgéseket, és továbbítja a belső fülbe, azon belül is a folyadékkal teli csigába. Ekkor jön a legfontosabb rész, mert itt találhatók egy másik hártyán, a baziláris membránon elhelyezkedő szőrsejtek, amelyek a rezgéseket elektromos jelekké alakítják. Ezek a jelek így már továbbíthatók a hallóidegen át az agyba, amely feldolgozza őket, vagyis értelmezi a hallottakat.

A szőrsejtek valójában nem szőrök, csak úgy néznek ki. Összesen négy sorban helyezkednek el, ebből három sor a külső szőrsejteké. Ezek felerősítik a folyadék rezgését, hogy segítsék a negyedik soron lévő belső szőrsejtek munkáját. A gondok akkor kezdődnek, ha valamiért megsérülnek a szőrsejtek, mert túl erős inger, például nagyon hangos (70 decibel fölötti) zene éri őket, az egészségesnél hosszabb ideig. A szőrsejtek ilyenkor olyan erősen rezegnek, hogy akár el is törhetnek.

A szőrsejtek tövében található szenzorok viszont ilyenkor se kapcsolnak ki, hanem valamilyen halk, állandó elektromos jelet szivárogtatnak az agy felé, anélkül, hogy bármilyen hangforrást érzékelnének. Vagyis a fülünk csengeni kezd.