Egy átütő kutatás felfedi, hogy egyesek számára az indokolatlan agresszió miért olyan fontos.


Az agresszív viselkedés a pszichiátriai zavarok jó részének velejárója, azonban könnyen előfordul teljesen "normális" embereknél is, így már jó ideje foglalkoztatja az orvosokat. Rengeteg tanulmány született a témában és egyre több a tudásunk arról, hogy hogyan és miért zajlik a megfélemlítés. A pszichológiai okok mellett most azonban új, idegtudományi magyarázat is született.

Az, hogy a gyerekek hihetetlenül kegyetlenek tudnak lenni egymással, nem újdonság. Az angolszászoknak külön szavuk is van arra a jelenségre, mikor valaki vagy valakik megkeserítik iskolatársaik életét, ez az úgynevezett bullying. A jelenség valószínűleg nem korlátozódik az amerikai iskolára, csak itthon kevesebbet beszélünk róla. De azért egy szülő sem lehet nyugodt, mert bizony a magyar iskolákban is elő-előfordul, hogy egyesek képesek teljesen kikészíteni iskolatársaikat, pokollá téve a mindennapjait.

Mint kiderült, a kegyetlen viselkedés kapcsolatba hozható az agy jutalmazási rendszerének nem megfelelő aktivitásával. Az Icahn School of Medicine at Mount Sinai (ISMMS) kutatói a megfélemlítés alapú viselkedés idegi kapcsolatait egereken végeztek kísérletekkel vizsgálták, melyekből kiderült, hogy a bazális előagy és a laterális habenula (LHb) rendkívül fontos szerepet játszik az agresszív viselkedés kialakulásában. Korábbi kutatások már megállapították, hogy a zsarnokoskodás a bazális előagy területeire vezethető vissza, most azonban azt vizsgálták, hogy az agy ezen része agresszió esetén hogyan hat más agyterületekre.

"Tanulmányunk az első, ami kimutatta, hogy a megfélemlítés alapú viselkedés az agy primer jutalmazási hálózatát aktiválja - ez néhány speciális, összekapcsolt agyterület hálózata, amit jutalmazási, vagy kielégültségérzési központként ismerünk - és ezzel kellemessé teszi azt az egyén számára" - mondta Scott Russo idegtudományi egyetemi docens, a kutatás vezetője.

Ahhoz, hogy tanulmányozzák a bazális előagy aktivitásának az agresszív viselkedésre tett hatását, egereken kísérleteztek. Kifejlett hímeket és fiatal, alárendelt egyedeket engedtek össze több egymást követő napon 3-3 percekre. Azt tapasztalták, hogy a felnőtt egyedek 70 százaléka mutatott agresszivitást a fiatalok irányába (AGG), míg 30 százalékuk nem (NON). Ezt követően kondicionált hely preferencia (CPP) teszttel - ez a technika azon alapul, hogy az állatok megjegyzik a környezetüknek azon paramétereit, amelyikben korábban pozitív vagy negatív ingerek érték - kiderítették, hogy az AGG-s egereknél, akik előszeretettel félemlítették meg az alárendelt egyedeket, preferencia alakult ki azon területre, ahol a konfrontációkra sor került, míg a NON-osok nagyban elkerülték ezeket. Ez azt bizonyította be, hogy a terrorizáló egerek nem más okból követték el tetteiket, mint azért, mert jól esett nekik.

Bár a laterális habenula nem először vált kutatás tárgyává, ez a tanulmány elsőként határozza meg, hogy melyik az az idegi működés, amely szabályozza az agresszív viselkedés mögött húzódó motivációt. A kutatás eredményei rávilágítottak a laterális habenula (LHb) és a bazális előagyból érkező jelek korábban azonosítatlan szerepére az agresszióból származó jóérzés közvetítésében.