Néhány napja derült ki, hogy még januárban migránsok megerőszakolták a Solid nevű német bal oldali ifjúsági mozgalom szóvivőjét.
A nő azonban először nem árulta el, hogy támadói nem németek voltak, mert félt, hogy a közvélemény a bevándorlók ellen fordul. Ezt a nem lényegtelen információt csak akkor osztotta meg a rendőrséggel, amikor hallotta, hogy egy másik nőt is megerőszakoltak a környéken. A bevándorláspárti politikusnő ekkor sem adta fel elveit, a Facebookon azt írta a migránsoknak: „Nem fogok félre állni, és azt nézni, hogy a rasszisták titeket neveznek meg problémaként. Nem ti vagytok a probléma. Ti ugyan olyan csodálatos emberek vagytok, mint bárki más, és ugyan azt a biztonságot és szabadságot is megérdemlitek, mint ők.”

Ez egy szép bibliai történet is lehetne, de nem az. Ez a német elhülyülés sztorik legfájdalmasabbika. Nehéz egy migránspártinak szembesülnie azzal, hogy a „rasszistáknak” van igazuk. És sajnos már a saját bőrön tapasztalás sem segít. Ekkor jelentkezik a Tartuffe-szindróma, amikor az áldozat még jobban védi a bűnöst.

Korábban egy migránsok által megerőszakolt aktivista lány is hasonló szituációba keveredett, de akkor a segélyszervezet vezetői kérték, hogy ne fedje fel támadói származását.

A politikusnő azonban önszántából titkolózott és vezette félre a rendőrséget. De mi lett volna, ha ugyanezt a baloldali aktivistát egy csapat újnáci becsteleníti meg? Elhallgatja, hogy támadóinak horogkeresztes tetoválása volt? Persze hogy nem! És még a média is kissé nagyobb vehemenciával számolna be az esetről, pedig a bűncselekmény ugyanaz. Tényleg csak a példa kedvéért, ha egy német úszóedző és barátai megerőszakolnának egy nőt, megbocsátanának neki?

Ha migránsok az elkövetők, a feministák elbújnak, a sajtó pedig enyhítő körülményeket keres: szegények rég voltak nővel, a tesztoszteron, ugye. Aztán: más kultúrából jönnek, nehezen megy nekik az integrálódás. És máris több szervezet vállalná, hogy uniós pénzből tanfolyamokat rendez a migránsoknak a kulturált európai viselkedés elsajátítására. Készülnek a szép rajzok meg felvilágosító füzet, és ez volna a nagy megoldás a népvándorlási krízisre. Nem lehet számítani az európai rendőrségre sem, hiszen Köln után is csak lapítottak. Ahelyett, hogy rendet tartanának, inkább felvilágosító kampányokba kezdtek. Nemrég a hatóságok Svédországban „Ne bánts!” feliratú csuklópántokat osztogattak a fesztiválozó lányoknak.

Ezzel ugye mindenkinek világos, hogy Európában a helyzet reménytelen. Nyugat-Európában kétszer meggondolja az ember, hogy elmenjen-e egy fürdőbe, koncertre, de már azt is, hogy este sétáljon-e az utcán.

Udo Ulfkotte A menekültipar című könyvének (magyarul kiadta a Hit Gyülekezetéhez közel álló Patmos Records) a bevándorlók által elkövetett szexuális bűncselekményekről szóló részben írja a Süddeutsche Zeitungra hivatkozva, hogy a felmérések alapján a dél-afrikaiak több mint 27 százaléka legalább egyszer megerőszakolt már valakit. Sok olyan férfi van köztük, aki tíznél is többször erőszakolt. Ahonnan a bevándorlók jönnek, Líbiában vagy Balgladesben a csoportos nemi erőszak gyakori férfiprogram. Más megítélés alá esnek az ilyen tettek Afrikában is, a nemi erőszakot csak közmunkával büntetik.

Isten hozta a menekülteket!