Mi azzal a baj, ha az Európai Bizottság volt elnöke megbízatása lejárta után húsz hónappal „tiszteletre méltó” munkát vállal el egy – különben nem valami jó hírű – amerikai kereskedelmi banknál? Jogilag valószínűleg semmi, de erkölcsileg annál több. A közelmúltban ez az eset történt meg José Manuel Barroso és a Goldman Sachs között.
A hónap közepén a portugál Manuel Barroso leszerződtetése az amerikai ligába kiverte a biztosítékot még jó pár nyugat-európai politikusnál és a média egy részénél is. A július 14-i szokásos ünnepi tévéinterjújában Francois Hollande francia államfő is szólt az ügyről, ő is utalt az eset megkérdőjelezhető erkölcsiségére. Matthias Fekl francia külkereskedelmi államtitkár még egyértelműbb volt: „Nem a közügyet szolgálja, hanem a Goldman Sachsot kiszolgálja, Barroso az öreg Európa szemérmetlen képviselője, nekünk, az új nemzedéknek az ilyenektől kell megszabadulnunk.” „Az Európai Unió és a bizottsága válságos szakaszon megy keresztül” – nyilatkozta egy baloldali francia európai parlamenti képviselő. – „Pont ez kellett még neki.” Az őszinte megnyilatkozásairól ismert Marine Le Pen, a Nemzeti Front vezetője szerint Barroso sohasem a nép érdekeit szolgálta, hanem a nagytőkéét. Még a Süddeutsche Zeitung is botrányosnak nevezte az esetet.
„Mindenféle szégyenérzet nélkül vállaltam el a tanácsadói munkát az amerikai Goldman Sachsnál, sőt megtisztelőnek tartom, hogy ők kerestek meg ezzel az állásajánlattal” – jegyezte meg egy interjúban José Manuel Barroso, aki tíz évig, 2004–2014-ig volt bizottsági elnök. „A politikában és közügyekben eltöltött harminc év szolgálat után ez olyan érdekes és lelkesítő kihívás, amely lehetőséget ad, hogy tehetségemet próbára tegyem a pénzügyi világ e jelentős intézményében” – így hárította el Barroso a l’Espresso magazin kitartó érdeklődését. De milyen munkára is szerződött a hatvanesztendős volt európai bizottsági elnök? Az állás hivatalos megjelölése: a Goldman Sachs International, a londoni székhelyű GSI tanácsosi – tehát nem végrehajtói – elnöke. Feladata a Brexitből adódó veszteségek csökkentése a Goldman Sachsnál. „Jól ismerem az Európai Uniót és viszonylag jól a brit környezetet is” – fejtette ki Barroso a Financial Timesnak. Egyes rosszallók szerint a Goldman Sachsnak csupán Barroso telefonkönyvére volt szüksége, esetleg a brüsszeli székhelyen még meglévő kapcsolataira, amelyeket az amerikai kereskedelmi banknak kamatoztathat. Szép fogás – büszkélkednek a bank felső vezetői. Mindenesetre Barroso fizetéséről nem közöltek adatokat.
Mit kell tudnunk a Goldman Sachsról? A 2008-as nemzetközi gazdasági világválság, amelynek következményeivel Európa még máig viaskodik, egyik okozója, a láthatatlan vagy néha nagyon is látható pénzügyi hatalom egyik képviselője. Marc Roche Hogyan irányítja a Goldman Sachs a világot? című dokumentumkönyvében leírja azt a módszert, amellyel az amerikai kereskedelmi bank az 1980-as évek után behálózta a földet. Személyzeti politikájával az egész világon olyan jól kommunikáló munkatársakra vadászik, természetesen kiemelkedő fizetéssel, akikben benne van a tehetség és a törekvés a továbblépésre. Milyen jól jött a Goldman Sachsnak, hogy a 2008-as válság kipattanásának pillanatában az a Henry Paulson ült az amerikai pénzügyminiszteri székben, aki korábban a bank elnöke volt! Az ő ötlete volt, hogy hagyják csődbe menni a Lehman Brotherst, a Goldman Sachs régi vetélytársát, miközben megmentették az AIG biztosítótársaságot, amelynek csődje esetén a bank tetemes veszteséget lett volna kénytelen elkönyvelni. A másodlagos jelzálogpiacon még a 2008-as évben kitört válság előtt egy évvel is tízmilliárd dollárt söpört be a cég, majd százezreket tönkretéve, ötmilliárd dolláros büntetést róttak ki rá. A görög adósságválságban is egyértelmű felelősség terheli a bankot, amely kreatív könyvelést, magyarán hamisítást ajánlott Athénnak a hatalmas veszteségei eltüntetésére. Az egyik tanácsadót Mario Draghinak hívták, ő jelenleg az Európai Központi Bank, a ECB elnöke, aki 2002–2005 között a Goldman Sachs európai részlegét vezette. Olasz honfitársa, Mario Monti hajdani bizottsági tag, mielőtt 2011-ben két évig római miniszterelnök volt, hat évig az amerikai bankot szolgálta.
A poszt, amelyet Barroso most betölt, előzőleg Peter Sutherland ír biztosé volt. A német Otmar Issing, az Európai Központi Bank vezető közgazdásza is a Goldman Sachsnál kötött ki. Idekívánkozik az utóbbi évek nagy visszhangot kiváltó európai elhelyezkedése, amely független az amerikai kereskedelmi banktól: Neelie Kroes holland biztos tanácsadóvá válása az Uber nevű amerikai taxiscégnél. A jelenlegi európai bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker csak furcsa grimaszt vágott arra a kérdésre, amely a Barroso-ügyről tudakolta a véleményét. Brüsszel hallgat. Még vizsgálatot sem kezdeményezhet, ugyanis a szabályoknak megfelelt a magánszférában való alkalmazás.
Emberek, nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk! – akár így parancsolhatnának távolabb minket. De nagyon is van. Brüsszelben is érzik, hogy pont ez a magatartás – az elitnek mindent szabad, míg a lakosság húzza meg magát! – vezetett például a június 23-i eredményhez, a Brexithez. Még szerencse, hogy vannak olyan jó szakemberek, mint Barroso, akik ezeket a problémákat megoldják. A Goldman Sachsnak.
VIA
A hónap közepén a portugál Manuel Barroso leszerződtetése az amerikai ligába kiverte a biztosítékot még jó pár nyugat-európai politikusnál és a média egy részénél is. A július 14-i szokásos ünnepi tévéinterjújában Francois Hollande francia államfő is szólt az ügyről, ő is utalt az eset megkérdőjelezhető erkölcsiségére. Matthias Fekl francia külkereskedelmi államtitkár még egyértelműbb volt: „Nem a közügyet szolgálja, hanem a Goldman Sachsot kiszolgálja, Barroso az öreg Európa szemérmetlen képviselője, nekünk, az új nemzedéknek az ilyenektől kell megszabadulnunk.” „Az Európai Unió és a bizottsága válságos szakaszon megy keresztül” – nyilatkozta egy baloldali francia európai parlamenti képviselő. – „Pont ez kellett még neki.” Az őszinte megnyilatkozásairól ismert Marine Le Pen, a Nemzeti Front vezetője szerint Barroso sohasem a nép érdekeit szolgálta, hanem a nagytőkéét. Még a Süddeutsche Zeitung is botrányosnak nevezte az esetet.
„Mindenféle szégyenérzet nélkül vállaltam el a tanácsadói munkát az amerikai Goldman Sachsnál, sőt megtisztelőnek tartom, hogy ők kerestek meg ezzel az állásajánlattal” – jegyezte meg egy interjúban José Manuel Barroso, aki tíz évig, 2004–2014-ig volt bizottsági elnök. „A politikában és közügyekben eltöltött harminc év szolgálat után ez olyan érdekes és lelkesítő kihívás, amely lehetőséget ad, hogy tehetségemet próbára tegyem a pénzügyi világ e jelentős intézményében” – így hárította el Barroso a l’Espresso magazin kitartó érdeklődését. De milyen munkára is szerződött a hatvanesztendős volt európai bizottsági elnök? Az állás hivatalos megjelölése: a Goldman Sachs International, a londoni székhelyű GSI tanácsosi – tehát nem végrehajtói – elnöke. Feladata a Brexitből adódó veszteségek csökkentése a Goldman Sachsnál. „Jól ismerem az Európai Uniót és viszonylag jól a brit környezetet is” – fejtette ki Barroso a Financial Timesnak. Egyes rosszallók szerint a Goldman Sachsnak csupán Barroso telefonkönyvére volt szüksége, esetleg a brüsszeli székhelyen még meglévő kapcsolataira, amelyeket az amerikai kereskedelmi banknak kamatoztathat. Szép fogás – büszkélkednek a bank felső vezetői. Mindenesetre Barroso fizetéséről nem közöltek adatokat.
Mit kell tudnunk a Goldman Sachsról? A 2008-as nemzetközi gazdasági világválság, amelynek következményeivel Európa még máig viaskodik, egyik okozója, a láthatatlan vagy néha nagyon is látható pénzügyi hatalom egyik képviselője. Marc Roche Hogyan irányítja a Goldman Sachs a világot? című dokumentumkönyvében leírja azt a módszert, amellyel az amerikai kereskedelmi bank az 1980-as évek után behálózta a földet. Személyzeti politikájával az egész világon olyan jól kommunikáló munkatársakra vadászik, természetesen kiemelkedő fizetéssel, akikben benne van a tehetség és a törekvés a továbblépésre. Milyen jól jött a Goldman Sachsnak, hogy a 2008-as válság kipattanásának pillanatában az a Henry Paulson ült az amerikai pénzügyminiszteri székben, aki korábban a bank elnöke volt! Az ő ötlete volt, hogy hagyják csődbe menni a Lehman Brotherst, a Goldman Sachs régi vetélytársát, miközben megmentették az AIG biztosítótársaságot, amelynek csődje esetén a bank tetemes veszteséget lett volna kénytelen elkönyvelni. A másodlagos jelzálogpiacon még a 2008-as évben kitört válság előtt egy évvel is tízmilliárd dollárt söpört be a cég, majd százezreket tönkretéve, ötmilliárd dolláros büntetést róttak ki rá. A görög adósságválságban is egyértelmű felelősség terheli a bankot, amely kreatív könyvelést, magyarán hamisítást ajánlott Athénnak a hatalmas veszteségei eltüntetésére. Az egyik tanácsadót Mario Draghinak hívták, ő jelenleg az Európai Központi Bank, a ECB elnöke, aki 2002–2005 között a Goldman Sachs európai részlegét vezette. Olasz honfitársa, Mario Monti hajdani bizottsági tag, mielőtt 2011-ben két évig római miniszterelnök volt, hat évig az amerikai bankot szolgálta.
A poszt, amelyet Barroso most betölt, előzőleg Peter Sutherland ír biztosé volt. A német Otmar Issing, az Európai Központi Bank vezető közgazdásza is a Goldman Sachsnál kötött ki. Idekívánkozik az utóbbi évek nagy visszhangot kiváltó európai elhelyezkedése, amely független az amerikai kereskedelmi banktól: Neelie Kroes holland biztos tanácsadóvá válása az Uber nevű amerikai taxiscégnél. A jelenlegi európai bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker csak furcsa grimaszt vágott arra a kérdésre, amely a Barroso-ügyről tudakolta a véleményét. Brüsszel hallgat. Még vizsgálatot sem kezdeményezhet, ugyanis a szabályoknak megfelelt a magánszférában való alkalmazás.
Emberek, nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk! – akár így parancsolhatnának távolabb minket. De nagyon is van. Brüsszelben is érzik, hogy pont ez a magatartás – az elitnek mindent szabad, míg a lakosság húzza meg magát! – vezetett például a június 23-i eredményhez, a Brexithez. Még szerencse, hogy vannak olyan jó szakemberek, mint Barroso, akik ezeket a problémákat megoldják. A Goldman Sachsnak.
VIA
0 Megjegyzések