A pontossághoz hitelesség kell, a hitelességhez pedig függetlenség. Ez az elv a gazdaság folyamatainak elemzésére, a jövőbeni kilátások előrejelzésére különösen érvényes, hiszen egy-egy helyzetkép, prognózis változásokra ösztönözhet, döntéseket alapozhat meg. Az, aki felelősséggel akarja ezt segíteni, kínosan ügyel a hitelesség és függetlenség meglétére. Az viszont, aki manipulálni akar, nem a köz, hanem valaki vagy valakik javát szolgálja. S ilyenkor már nem beszélhetünk függetlenségről, és odavész a hitelesség. A szándékos manipuláció minősített esete pedig az, amikor valaki ennek ellenére mégis hitelesnek és függetlennek maszkírozza magát.
Magyarország legrosszabb gazdasági elemző cégére, a GKI Gazdaságkutató Zrt.-re abszolút helytálló ez a megállapítás. Kornai János fejtegette azt az egyik előadásában, hogy vékony a választóvonal a „politikán kívül álló független” fiskális elemző és a politika alakításában részt vevő közgazdász megengedett tevékenységi körei között. Vagy egyik, vagy másik: választani kell a két szerep közül. Hitelesen nem lehet mindkettőt betölteni, mint ahogy ezzel a GKI próbálkozik. Miközben a cég azt írja magáról, hogy piacvezető a „független magyar gazdasági elemzések és előrejelzések piacán”, valójában a balliberális politikai erőktől függő elemzők között vívhat ki magának előkelő pozíciót. S ebben a GKI számára legfeljebb a Gyurcsány–Bajnai-korszak Költségvetési Tanácsának nyomdokain járó Költségvetési Felelősségi Intézet jelenthet némi konkurenciát.

E szervezet 2011-es alapítása óta következetesen elutasít minden olyan büdzséjavaslatot, amelyik az Orbán Viktor által vezetett kabinetek keze alól került a parlament elé. S ebben eddig az az apró tény sem zavarta, hogy az elmúlt öt évben példátlan fordulat és stabilitás következett be a hazai költségvetésben, amelynek következtében ma már – százalékos arányát tekintve – a hiány a 2006-os csúcs tizedéhez közelít.

De valahogy így néz ki ez a GKI-nál is. „Valami van, de nem az igazi”; „A romlás virágai”; „Tartjuk a rossz irányt”; „Növekedésre várva”; „A javulás átmeneti”. Csak néhány, a cég által az elmúlt öt évben havonta nyilvánosságra hozott előrejelzések címéből. De lényegében akármelyiket idézhetnénk: ha megnézzük a társaság honlapján ezeknek a publikációknak a jegyzékét, szinte egyetlen olyat sem találunk, amelyik egyértelműen pozitív jövőképet vázolna a magyar gazdaság elé.

Ha abszolút kedvezően alakulnak a folyamatok – márpedig erre számos példa akad még a kormány iránti elfogultsággal nem vádolható elemzők szerint is –, akkor sem maradhat ki a GKI elemzéseiből a „mérleg másik serpenyője”. Ami alapvetően nem baj, hiszen a hitelességhez mindkét serpenyő vizsgálata hozzátartozik, ugyanakkor a végső üzenetet mindig sikerül valahogy borúlátóra faragni, a „rendben, most jó, de később biztos rosszabb lesz” filozófia alapján, ami 2010 óta mindig előkerül. Azelőtt pedig, amikor példátlan válsághelyzetben vergődött a magyar gazdaság, a GKI stábja töretlenül látta a fényt az alagút végén.

Magyarország 2009–2010-ben az európai középmezőnybe kerül – állapította meg például diadalittasan a GKI a 2009 márciusában kiadott előrejelzésének végkövetkeztetéseként. Épp akkor, amikor már közel fél éve tombolt hazánkban a pénzügyi válság, és az IMF–EU-hitelek felvételére kényszerült az összeomlás határán álló ország. A GDP idei első negyedévi átmeneti csökkenése – amely kétségtelenül mindenkit meglepett – nyomán pedig máris előkerült a GKI elemzésében és az ehhez kapcsolódó publikációkban a magyar modell visszahúzó hatása, az „unortodox gazdaságpolitika” körüli kérdőjelek felerősödése.

Annak ellenére, hogy még a cég szakértője, Hegedűs Miklós is leszögezi az egyik legutóbbi, „Potemkin-növekedésről” szóló írásában azt, hogy egyetlen negyedév adataiból nem lenne szerencsés a magyar gazdaság jövőbeni növekedéséről következtetéseket levonni. A GKI mégis ezt teszi. Az első negyedév növekedési adatában a GKI-n kívül lényegében senki sem látott negatív fordulópontra utaló jeleket. A mértékadó elemzések attól is tartózkodtak, hogy a kormányra, valamint a jegybankra vonatkozóan politikai tartalmú kijelentéseket tegyenek, mint ahogy ezek ma már egy GKI-előrejelzés természetes részének számítanak.

Nem véletlen, hogy a GKI meglehetősen nagy hangsúlyt helyez arra, hogy saját függetlensége és hitelessége mellett érveljen. A cég észleli: a tények a külvilág felé teljesen más képet mutatnak. A GKI honlapján vaskos tanulmányt közöl, amelyet a társaság munkatársai írtak a társaságról a társaságnak. A publikáció­ban a GKI meglepő módon kideríti önmagáról, hogy általában véve megbízhatóak és pontosak az előrejelzései. Azért némi önkritika is megjelenik az anyagban. Eszerint ez a megbízhatóság elsősorban a „csendesebb” időkre vonatkozik, a „mozgalmasabb – trendfordulókkal tarkított – időkben” az előrejelzések megbízhatósága „drasztikusan romlik”.

Hát igen. Elég mozgalmasnak bizonyult például 2008, amikor a GKI 3,2 százalékosra taksálta a GDP az évi növekedését, aminek a vége 0,8 százalék lett. Vagy a következő esztendő, amikor a 2,5 százalékos gazdasági visszaesésre vonatkozó előrejelzés bizonyult alapos mellélövésnek, hiszen 6,6 százalékos zsugorodás lett belőle. S ezek alapján az sem meglepő, hogy a GKI a válság tombolása alatt a többi elemzővel összevetve mindig a napos oldalon foglalt helyet. Az örök optimizmus valahogy épp akkor fordult az ellenkezőjére, amikor kétharmados parlamenti támogatottsággal új kormányt választottak a polgárok. Már 2010-ben rögvest pesszimistává vált a prognózis: nullaszázalékos GDP-jóslat a 0,7 százalékos tényleges növekedés helyett. Ami korántsem mindegy, hiszen a GKI adata egy helyben járást jelent, a valós szám pedig azt mutatta, hogy a krízis után a magyar gazdaság elindult kifelé a gödörből.

Ezek után a GKI is megállapítja önmagáról, hogy 2006 és 2011 között a növekedés megbecsülésében a cég „többször bizonyult optimistának, mint pesszimistának”. Utána pedig – tehetjük hozzá – a borúlátó forgatókönyvek váltak uralkodóvá. Miközben a GKI a csendesebb időkre megbízhatóságot ígér, az utóbbi évek stabil növekedési fordulatáról nemigen vett tudomást. Nulla százalékról szólt a prognózis 2013-ban is, ami helyett 1,9 százalékkal lódult meg a magyar növekedés. A következő évben a GKI már „megkockáztatta” az 1,5 százalékos GDP-bővülést, a valóság ugyanakkor jóval magasabb értéket, 3,7 százalékot mutatott. Tavaly is sikerült az alapos mellé­lövés: ezúttal a GKI két százalékával szemben 2,9 százalékot produkált a gazdaság.

Ezek után vajon kit hoz már lázba, hogy a társaság a minap háromtized százalékot faragott az idei előrejelzésén? Vajon mennyit ér annak az elemzői csoportnak a prognózisa, amelyik az aktuális kurzus regnálásától függően dönti el, hogy milyen hangulatban szemlélje a magyar gazdaság jövőjét? Amelyiknek érdekes módon épp akkor borul be az égbolt, amikor a gazdaságpolitikában nem a válságban szavatosságát veszített neoliberális kurzus uralkodik? S akkor tart ki a végsőkig az optimista forgatókönyvek mellett, amikor az MSZP–SZDSZ-kormányok sodorják krízisbe az országot? Amelyiknek az elnöke a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjeként is szóba került egy ideig? A válasz az, hogy nem sokat ér. Sőt: esetenként semmit. Mert a GKI és a magyar valóság láthatóan nem vesz tudomást egymásról. Mint ahogy azok az erők és érdekek sem vesznek tudomást hosszú évek óta a magyar valóságról, amelyeket és akiket manipulációival a GKI szolgál.

A szerző újságíró