Miközben a másodgenerációs török bevándorlók jól érzik magukat Németországban, harmaduk visszatérne a Mohamed idején fennálló társadalmi rendhez.
A brit uniós kilépésről szóló népszavazás egyfajta politikailag nem korrekt közérzület fügefalevele is lett. Ez a közhangulat csak részben a közép-kelet-európai uniós munkavállalók miatt alakult ki – legalább annyira, ha nem jobban a Közel-Keletről, Afrikából, Pakisztánból érkező javarészt muszlim vallású bevándorlók okán.

Sokaknak sokkoló volt egy brit felmérés, melyből kiderült: 3,5 millió muszlim lakosát reprezentáló panel 23 százaléka szerint az életet az iszlám saría jognak kellene irányítani a muszlimok lakta negyedekben. Több mint harmaduk nem jelentené a rendőrségnek, ha környezetükben valaki dzsihadisták köreibe kerülne, négy százalék pedig támogathatónak tartja az öngyilkos merényleteket, amennyiben azokat „az igazságtalanság” ellen harcolva hajtják végre. Nem jó hír, hogy bár az arány nem vészesen magas, így is tízezrekről beszélhetünk, márpedig az eddigi merényletekhez elég volt egy maroknyi fanatikus.

Némileg kedvezőbb kép rajzolódik ki egy 1200 első- és másodgenerációs muszlim török polgárt megkérdező felmérésből. Jó hír, hogy nem indulattól fortyogó közösségről van szó: 90 százalék jól érzi magát Németországban, 87 százalék pedig erősen kötődik is az országhoz. Ugyanakkor az elsőgenerációs bevándorlók 57 százaléka, a másodgenerációsok 36 százaléka úgy gondolja, az iszlám előírásainak követése fontosabb a német törvények betartásánál. A már Németországban születettek 27 százaléka is egyet ért azzal a kijelentéssel, hogy a „muszlimoknak a Mohamed idején fennálló társadalmi rendhez való visszatérést kellene szorgalmazniuk”.