A mai napom kicsit szabadabb volt és úgy gondoltam, hogy a sok hülye film megnézése helyett, újra elmegyek aláírást gyűjteni az erdélyi autonómiáért.
El is indultam egy Kalotaszegi faluba,Vistába. Nagyon meglepődtem, mert ahány családnál voltam mindenki pozitívan nyilatkozott az autonómiáról és a család minden tagja aláírta. Minden háznál beszélgettem egy kicsit az erdélyi magyarok mostani és a múlt évek helyzetéről. Mindenhol csodálkozva és boldogan hallottam a történeteket, de mégis akadt egy amiért eldöntöttem, hogy minden nap útra kelek ez ügyben.

Egy 93 éves bácsi lakott abban a házban, persze családjával együtt. Elmondtam miről is van szó de az idős bácsi meg se várta, hogy befejezzem, egyből mellém jött a kis pálcájával és megölelt. Nem tudtam mire vélni, de jól esett. Megkérdezte ha elmondhat-e valamit. Egyből kíváncsi lettem és hallgattam, amit mond.

Elmesélte, hogy ő a háború óta várja a felszabadítókat, hogy újra otthon legyen a hazájában. Minden egyes repülőzúgás hallatán azt hiszi, hogy a magyar katonák jönnek és visszaveszik, ami a miénk. Elmondta,hogy nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljon erre és minden egyes órában a rádiót hallgatja, mert tudja, hogy egyszer nagy dolgot fog mondani a rádió. Minden vasárnap elmegy a templomba és imádkozik, hogy újra”magyar világ legyen”.  Majd elénekelte a kedvenc nótáját “Kolozsvári vigadóban szépen szól a magyar nóta”.

A szeme csillogott az öröm és a bánat könnyeitől… Ezek láttán és hallatán én sem bírtam ki könnyek nélkül. Megígértem, hogyha katonák nem is, de mi mindent megteszünk, hogy újra otthonra leljünk hazánkba és lesz itt még jobb világ. Aláírta és így búcsúzott el:

“Az Isten áldja meg munkádat és segíts,hogy majd unokáim is tudják,hogy jó magyarnak lenni.”

Kiléptem az ajtón és irtó nagy öröm,boldogság, erő és még nagyobb akarat szállt meg. Ha ez az aláírás gyűjtés semmire se visz, már csak az ilyen élményekért is megérte!


Fel a győzelemre!!!