Melyik a legveszélyesebb foglalkozás az Egyesült Államokban? Rendőr, biztonsági őr, tréner a lőtéren? Egyik sem talált. A munkaerőpiaci hatóság statisztikája szerint favágónak, halásznak, pilótának vagy tetőfedőnek lenni sokkal veszélyesebb, a rendőr nem szerepel az első tíz között. Most azonban már számos rendőr megkockáztatja azt az állítást, hogy a munkájukkal járó kockázat mértéke a dallasi lövöldözések után meghatványozódott.
„A rendőröket lelövik, leszúrják, leütik, karriereknek véget vető sérüléseket szenvednek. Senki nem beszél erről” – panaszolja Randy Sutton, nyugállományban lévő Las Vegas-i rendőr, a Kék Életek Számítanak (Blue Lives Matter) mozgalom vezetője.

A mozgalom elnevezésében a „kék” szó a rendőregyenruhára utal. Ám a szó nem csupán utalás az uniformisra, hanem tudatos támadás a feketék polgárjogi mozgalma ellen – magyarázza Sutton a dpa hírügynökségnek. A Facebookon a rendőröket támogatók 900 ezerszer lájkoltak, ez a szám csaknem annyi, mint ahány rendőr van az Egyesült Államokban. Egyes afroamerikaiak, akik a Fekete Életek Számítanak (Black Lives Matter) mozgalmukkal a jogtalan rendőri erőszak és a társadalomban mélyen gyökerező rasszizmus ellen akarnak fellépni, úgy érzik, hogy elárulták őket.

„Nekem édesmindegy, hogy a Black Lives Matter sértődött-e, vagy nem” – mondja Sutton. Annak a több tízezer rendőr szócsövének tekinti magát, akik közszolgaként nem nyilváníthatják ki szabadon véleményüket.

„Ha senki nem meséli el a történetet a rendőrök oldaláról, csak a propagandát fogod hallani” – mondja Sutton. „A rendőröknek nem lehet véleményük, s ha van is, nem nyilváníthatják ki, tehát én vagyok a hangjuk és az arcuk. Az 59 éves Sutton hosszú rendőri karrier, benne 24 Las Vegas-i év után rakta le az asztalra rendőrjelvényét.

Ám nem magától értetődő-e, hogy a rendőréleteknek is van értékük, s azokat is védeni kell? ”Tudjuk, hogy minden élet számít„ – mondja Tiffany Mitchell, egy fekete aktivista, s gyors keresésbe kezd az interneten. A kettőskereszttel (hashtaggel) ellátott BlackLivesMatter és BlueLivesMatter után az AllLivesMatter (Minden Élet Számít) is felbukkan.

A gyakran fegyvertelen afroamerikaiakra leadott lövések után azonban nem tűnik magától értetődőnek, hogy az Egyesült Államokban a feketéket és a fehéreket egyenlő bánásmódban részesítik és védik. A ”fekete„ és a ”kék„ egybevetésekor felbukkan még egy probléma – jegyzi meg a Rolling Stone magazin.

Egy uniformist egy bőrszínnel vetnek össze, ám az egyiket le lehet vetni, a másikat nem. ”A rendőregyenruha az autoritással, a büntetlenséggel és a hatalommal cseng egybe. A fekete bőr ezeknek az ellenkezőjét jelzi„ – írja a Rolling Stone. Sutton ezt másként látja, s azt mondja: ”A rendőri munka nem munka, hanem élettapasztalat.„

A feketék és a fehérek közti, már-már nyílt harcba hajló vitát most egy ”feketék a kékek ellen„ vita fogja felülírni? Dominique Torres, a fekete polgárjogi mozgalom ügyvédje ”a megértés hiányáról„ beszél, s arra szólít fel, hogy minden párt és mozgalom üljön tárgyalóasztalhoz, keresse a párbeszédet. Ha azonban Suttont hallgatjuk, úgy érezzük, hogy ez a vonat már elment. Kétli, hogy Michael Brown halálakor Fergusonban, vagy ezt követő vitatott gyilkosságoknál közrejátszhatott a rasszizmus. Szerinte az egyetlen rasszizmus a Black Lives Matterhez kötődik és a rendőregyenruhába bújt férfiak, nők ellen irányul.

”Amikor azt mondják, hogy gyilkoljátok meg a disznókat és süssétek meg őket, mintha szalonnát sütnétek, akkor ez gyűlölet„ – mondja.