Nem csak Magyarországon érzi úgy a jobboldal és a törvényesen megválasztott kormány, hogy egyes „civil” szervezetek a kormány megdöntésére mozgósítanak külföldi pénzből.


Az amerikai szenátus állandó vizsgálóbizottsága megállapította, hogy egy Izraelben bejegyzett, nem kormányzati szervezet (NGO, civil szervezet) az Obama-kormánytól kapott pénzt a 2015-ös választás befolyásolására használta. A OneVoice nevű szervezet 2013-2014-ben 465 ezer dollárt kapott az amerikai külügyminisztériumtól arra, hogy az amerikaiak béketervét népszerűsítse. 2014 decemberében rendkívüli választást írtak ki, a OneVoice ekkor egyesült a Victory-2015 nevű szervezettel. Közös céljuk Netanyahu megbuktatása volt. Az akkori amerikai konzult tájékoztatták erről, azonban Ratner konzul törvénysértően törölte az erre vonatkozó e-mailjeit. A pénzt nem a béketervek népszerűsítésére, hanem a választás befolyásolására használták. Mint Caroline Glick, a neves publicista megállapítja a Jerusalem Postban megjelent cikkében, Az Obama-adminisztráció az izraeli baloldalt mintegy ügynökeként használta az izraeli politika megváltoztatása érdekében.

Az ország érdekeit háromféle módon sértették meg: először is az izraeli polgárok alulról szerveződő mozgalmának állították be a OneVoice tevékenységét, noha külföldi pénzből működtek. A OneVoice ebben hasonlít számos másik, a kormánnyal szemben álló baloldali „civil” szervezetreéppen , amelyek messze nem tudnának akkora hatást elérni, ha csak a belföldi támogatóikra kellene hagyatkozniuk. Valójában külföldi hatalmak fizetett ügynökei, amelyek ezeknek a hatalmaknak az érdekei szerint járnak el Izraelben. Amikor tősgyökeres izraeli véleményként állítják be a sajátjukat, eltorzítják a belpolitikai diskurzust – fejtegeti Glick. Azt hisszük, hogy olyan izraeliekkel vitatkozunk, akik érdekeltek az ország jövőjében. Valójában európaiakkal és amerikaiakkal beszélünk, akik nem lojálisak Izrael és jövője iránt, és gyakran ellenségesek velünk – jegyzi meg.

A másik fajta kár, amit ezek a szervezetek okoznak, abból fakad, hogy az Izraellel szemben ellenséges kormányoknak otthon el kell adni a politikájukat a választóknak. Ehhez olyan megállapításokat és tanulmányokat, jelentéseket használnak, amelyeket éppen az ő megbízásukból dolgoztak ki az általuk fizetett nem kormányzati szervezetek. Ezzel nagyon jelentős károkat okoznak külföldön Izraelnek, ami ellen nehéz védekezni.

Ami a legmeglepőbb, a harmadik fajta érdeksérelem: külföldi kormányok azzal bíztak meg izraeli „civileket” hogy indítsanak minél több pert az izraeli bíróságokon, mindenféle vélt jogsérelem miatt. Különösen a Norvég Menekülttanács nevű szervezet jeleskedett ebben, 20 millió dollárt szánva az izraeli igazságszolgáltatás megbénítására. Az egyik jogász, aki a 677 per egyikében volt érdekelt, nem is takargatta, hogy ez a cél.

Az izraeli parlament nem talál erre igazán hatásos választ: egyetlen törvényt hoztak, az átláthatóságit, ami szerint a külföldről pénzelt szervezeteknek ezt minden nyilvános anyagukban szerepeltetniük kell. Ezért az igazán mértéktartó és jogos előírásért a jobboldal természetesen megkapta a baloldali ellenzék vezérétől, Herzogtól  a riogatást a „lopakodó fasizmusssal”.

Caroline Glick kevesli ezt a törvényt, és még három törvényhozási javaslata van: a külföldről támogatott szervezeteknek legyen kötelező nyilvánosságra hozniuk minden kommunikációt a megbízóikkal. Ugyan mit mond a norvég nagykövet, amikor a B’Celem nevű szervezetnek átnyújtja a havi csekket? Ezt ma eltitkolják, abból a nyilvánvaló okból, hogy a kapcsolatuk lényege a felforgatás.

Másodszor, amikor a OneVoice aktivistái bekopogtak a választókhoz, nem ártott volna tudniuk, hogy mind az aktivisták kiképzését, mind a választói adatbázist amerikai pénzből fizették. Ezért minden szervezetnek kötelezően nyilvánosságra kellene hozni az eszközei eredetét.

És végül, ha idegen kormányok pénzéből perelik be az izraeli kormányt Izraelben, ezt a tényt a periratokban kötelezően fel kellene tüntetni, és a perköltséget a külföldi kormányoknak kellene fizetniük.

Herzog és társainak az izraeli kormány aláásására vonatkozó tervei, a kormány és a társadalom folyamatos rágalmazása és a „civilek” külföldi finanszírozása között egyértelmű a kapcsolat – fejezi be cikkét Caroline Glick.

Egy másik publicista, Seri Oz az israellycool honlapon két egyszerű kérdést tesz fel az átláthatósági törvénnyel kapcsolatban: mitől nem kormányzati egy olyan szervezet, amelyik külföldi kormánytól kapja a finanszírozását?

Hány olyan baloldali szervezet van, amelyikre NEM érvényes az átláthatósági törvény, mert a költségvetésük kevesebb mint 50%-át kapják külföldről? (25 szervezetre érvényes a törvény, ebből 23 baloldali.)

Ugyan mi teszi a baloldali szervezeteket ennyire kívánatossá a külföldi szponzorok szemében? Nyilvánvalóan nagyon fontos érdekek állhatnak a mögött, ha egy kormány komoly pénzeket indít útnak. Ideje lenne annak, hogy a baloldali szervezetek leszálljanak a „Nirvána – utópia – áldozat vagyok” felhőjükről, és megvizsgálják, miért is kapják éppen ők külföldről a pénzt. Ehhez fel kell tenni maguknak a megfelelő kérdéseket – fejezi be Oz a cikkét.