Tüntetések folynak szerte az Egyesült Államokban a „rendőri intézkedések túlkapásai” miatt. A megmozdulások kiváltó oka, hogy néhány napja „a déli Louisiana állam fővárosában, Baton Rouge-ban két rendőr intézkedés közben agyonlőtt egy fegyvertelen férfit, csütörtökön reggel pedig a minnesotai Falcon Heightsban (St. Paul város mellett) egy rendőr forgalmi igazoltatás közben lőtt le egy férfit.” A felháborodás annak köszönhető, hogy a gyanúsított mindkét esetben néger volt, a rendőrök pedig fehérek, ezért ezeket az intézkedéseket az érintettek, majd később az „esélyegyenlőség” élharcosai rasszista támadásoknak bélyegezték. Ez végül abban tetőzött, hogy Dallasban távcsöves puskákkal afroamerikai merénylők kivégeztek öt rendőrt, és többeket megsebesítettek.
Az általános hírhamisítás ismeretében a hírek körültekintő vizsgálata alapján sem tudhatjuk, hogyan és miért zajlottak az esetek pontosan. Nem tudjuk biztosra állítani, hogy benne van a kormány keze, és ha igen, mennyire. Nem tudjuk, hogy mindez mennyire áll összefüggésben a fegyvertartás szigorításának, bizonyos tekintetben jogos, más tekintetben jogtalan szándékával. És az sem világos, hogy ez mennyire jele annak a beharangozott világpolitikai változásnak, amely az USA összeomlásával is kapcsolatos. És hogy merészek legyünk a nem-tudásban, azt sem állíthatjuk biztosra, hogy a lövöldözés vagy a korábbi incidensek valóban megtörténtek, hogy vannak halottak, hogy tényleg azok lőttek-e egymásra, amit állítanak, hogy nem színészek játszották el az egészet.

Különös, hogy a videókon soha semmi lényegeset nem lehet látni, mégis úgy harangozzák be őket, mintha azok konkrétan bemutatnák, mi hogyan zajlott. A videók valójában nem a tudósítás miatt kellenek a hírközlőknek, hanem azért, hogy átadjanak egy hangulatot, amit fel akarnak ébreszteni a nézőkben.

Néhány érdekességre ennek ellenére ki lehet térni. A hírek rendre elhallgatják, hogy mik voltak a rendőri intézkedések körülményei. Tipikus eset a minnesotai, amelyben a néger azért kapta a lövéseket, mert a fegyveréért nyúlt a kesztyűtartóba. Ennek ellenére a sajtó csak azzal volt elfoglalva, hogy a hátsó ülésen egy kisgyermek ült, akinek végig kellett néznie a szörnyűséget, illetve mellette egy gyanúsan higgadt nő, aki kamerafelvétellel próbálja alátámasztani az igazát. Nem esik szó arról, hogy feszült, gettószerű településrészen történt-e az igazoltatás, ahol hatványozott a bűnözés. Nem esik szó arról sem, hogy a gyanúsítottnak milyen előélete volt, és hogy milyen bűncselekmények fűződhetnek a nevéhez, vagy mennyire viselkedett furcsán, netán ellenségesen.

A jogvédőnek nevezett fontoskodóknak csak az a tény számít, hogy egy fehér erőszakot követett el egy néger ellen. A bűn fennállása nem érdekli, ahogyan az az általános tény sem, hogy az Egyesült Államokban a bűnelkövetés nagy százalékban afroamerikaiakhoz köthető, akik ráadásul a rendőrök meghurcolása, a fehérekben felkeltett mesterséges lelkiismeret furdalás és az antirasszista propaganda miatt sokkal szabadabban végezhetik törvényen kívüli tevékenységüket.

Kiálts rasszizmust, és megnyerted a vitát!

Ez a folyamat vezet el végül azokhoz a szörnyűségekhez, ami Dallasban is történt. Rasszista alapon, pozitív diszkrimináció formájában legitimizálják, elnézik a bűnözést, majd bosszút állnak azokon, akik ehhez nem hajlandóak igazodni.

Számunkra nem az a kérdés, hogy adott esetben kinek van vagy volt igaza. Hogy az amerikai rendőrök, vagy a jogaikkal egyértelműen visszaélő négerek – és befolyásos támogatóik – oldalára álljunk. A kérdés az, hogy hová vezetnek a felállított hamis szabályok és elvárások, amivel folyamatosan mérgezik nemcsak az amerikai társadalmat, hanem az egész világot is. Az eredmény a káosz, és főként azoknak az erőknek a végletes elnyomása, amelyek még valami fényszerűt tudnának az emberek életébe sugározni.

Az eset már csak azért is jelentős a számunkra, mert hazánkban a cigányokkal kapcsolatban hasonló a helyzet. És pátyolgatásuk ugyanahhoz a brutalitáshoz vezethet, mint amit külföldön tapasztalunk.