A Portfolió hosszú elemző cikket közölt arról, hogy a hazai klasszikus (vegyes, vagyis nem unit-linked) megtakarítási célú biztosítások olyan hozamokat ígérnek, amit a rejtett – szerződésben fel nem tüntetett – költségek miatt nem tudnak teljesíteni hosszú távon. Emiatt 20 év múlva kevesebbet kaphatunk vissza a pénzünkből, mint amit amennyit befizettünk.
Első látásra kiválóan hangzik az, hogy a biztosító foglalkozik a pénzünkkel, befekteti és átvállalja a befektetés kockázatát, ha többlethozamot ér el, ezt visszaadja, ha pedig bukik, zsebből kipótolja a minimum garantált hozamot.

A “trükk” az egészben ott van, hogy a biztosító nyilván nem fogja úgy kockáztatni a pénzt, hogy garantált hozamot ígér, mert ha a befektetés nem lenne elég jövedelmező, “zsebből” kellene a hozamot kipótolni, ami pedig a cég eredményét és ezen keresztül tőkehelyzetét veszélyeztetné. Ezért más, garantált hozamú termékekbe fekteti a pénzt: állampapírokba, betétekbe.

A probléma az, hogy a bankbetétek és az állampapírok esetén a befektetés ígért hozama általában nettó érték (kivéve, ha például banki csatornán veszünk állampapírt), a vegyes biztosítások technikai kamata viszont bruttó, amelyből az igencsak tetemes költségek is lejönnek.

Ráadásul a vegyes biztosításoknak a tényleges tavalyi hozama nyilvánosan nem elérhető és a biztosítók technikai kamata mellé visszatérített hozam pontos mértékét sem ismerjük.

Szintén problémás, hogy a vegyes biztosítások esetén nem ismerjük a termékek konkrét költségeit, ezért nehéz a klasszikus biztosításokat akár a unit-linkedekkel, akár más befektetési formákkal összehasonlítani.

Hosszú távon kevesebbet kapunk vissza

Hozzá kell tenni: a nyugdíjbiztosítási konstrukciókra 20 százalékos állami támogatás is jár, amely jelentősen megdobja a megtakarítások értékét. Ez viszont nem tőkearányos, hanem befizetés-arányos összeg, ami hosszabb időtávon a teljes tőkére vetítve már csak 1-2 százalékos hozamot jelent.

A nyugdíj-biztosítások megismerhető költség- és hozamadatok alapján kijelenthetjük, hogy a klasszikus biztosítások technikai hozama általában nem elég önmagában ahhoz, hogy 25-30 évnél rövidebb idő alatt kitermelje az életbiztosítások költségeit, tehát simán előfordulhat, évtizedekig fizethetjük a megtakarításunkat és még mindig kevesebbet kapunk vissza, mint amennyit befizettünk – írta a lap.

Jó hír azonban, hogy a helyzet várhatóan július 1-jétől változik majd meg, amikor a klasszikus biztosítások összehasonlító (TKM) mutatója is megismerhetővé válik majd a Biztosítási Törvény életbe lépő módosításával, írták.