A gének az élet során elengedhetetlen feladatokat látnak el, így a test regenerációjáért is felelősek. Úgy tűnik, akad köztük olyan, amely a halál után sem adja fel a küzdelmet.
Vajon van-e élet a halál után? Nos, egy új állatkísérlet igennel válaszol a kérdésre, igaz, némiképp illúzióromboló módon. A szakértők szerint ugyanis a földi pályafutás befejezésével csak bizonyos gének maradnak mozgásban, igaz, ezek akár 48 órás “túlórát” is elvállalnak.

A Washningtoni Egyetem szakértői zebrahalak és egerek mRNS szintjét vizsgálták a pusztulás utáni, illetve az az előtti állapotban. Azt találták, hogy bár a mRNS-szint a halál beálltával teljesen lecsökkent, 548 zebrahal-, illetve 515 egérgén még azt követően is mutat aktivitást, egyes elemek akár további két napig működhetnek még. Az érintett gének többek közt a magzati fejlődéssel, a stresszel és a rákos megbetegedésekkel állhatnak kapcsolatban.

Az, hogy miért épp ezek maradnak aktívak, még kérdéses.

Könnyen elképzelhetők, hogy a gének egy fiziológiai folyamat miatt dolgoznak tovább, melynek célja a test meggyógyítása, vagy éppen felélesztése súlyos sérülés esetén. Egyes sejteknek a halál után is lehet elég energiája, hogy beindítsanak olyan géneket, melyek a gyulladást szabályozzák. A jelenség egészséges állapotban is lejátszódik, így nem lehetetlen, hogy egy élettelen test esetében is megtörténjen.

Bár a kutatást állatokon végezték, valószínűsíthető, hogy az eredmények az embereknél is hasonlóan alakulnának. A felfedezésnek így lehet gyakorlati haszna is szervátültetéseknél, illetve a halál beálltának precízebb meghatározásánál.