Bár sokan úgy vélik, hogy Noé bárkája pusztán egy tanulságos mítosz vagy példázat Isten büntetésére az ember gonoszsága miatt, mások szerint a legenda történelmileg pontos. Számukra Noé története olyan eseményeket ír le, melyek néhány ezer évvel ezelőtt valóban megtörténtek.
Henry Morris, a “Modern tudomány biblai alapja” (1) című kreacionista könyv szerzője kimondja, hogy “A bárka lényegében egy hatalmas doboz volt, melyet alapvetően stabilnak terveztek a vízen, mintsem arra, hogy haladjanak vele. A bárka magasabb volt, mint egy normál három emeletes épület, és mintegy másfélszer hosszabb, mint egy futballpálya. Térfogatának teljes kapacitása 39.500 köbméter volt, ami egyenlő 522 szabványos vasúti kocsi térfogatával, ami sokkal több, mint elég hely az összes ismert élő vagy kihalt állatfaj egy párjának a befogadására.“


Morris számításának hibái nyilvánvalóvá válnak, ha figyelembe vesszük, hogy a kreacionisták szerint Noé bárkáján több száz dinoszaurusznak is kellett lennie. Ez jelentené például a brachiosaurust (természetesen kettőt), melynek súlya körülbelül 50 tonna, és a hossza elérte a 26 métert. Még ha a Föld valamennyi állatának két képviselője számára lett is volna elég hely a bárkában, számításba kell venni az ivóvíznek és egy egész évre elegendő élelemnek szükséges helyet.

Továbbá, ellentétben a bárka sok ábrázolásával, Isten valójában azt kérte Noétól, hogy gyűjtsön össze hét pár “tiszta” és két pár “tisztátalan” állatot (Mózes 7:2-3) – ami egyes esetekben tizennyolc állatot jelentett volna. Egyszerűen nem lenne elég hely mindegyikük számára.

Ugyancsak probléma van ezeknek az állatoknak az összegyűjtésével, jegyzi meg Ken Feder “A kétes régészet enciklopédiája” című könyvében. (2)

“Hogyan tudta a koalákat Ausztráliából, a lámákat Dél-Amerikából és a pingvineket az Antarktiszról a bárka helyszínére szállítani a Közel-Keletre?” – kérdi Feder. “És hogyan vigyáztak az emberi gondozók erre a hatalmas állatseregletre? Noé, a felesége és három fia és azok feleségei (ez csak nyolc ember) látták volna el a lehetetlen feladatot. Mit (vagy kit) ettek meg a ragadozók a növényevők közül, akikkel együtt éltek a szűkös helyen?“

Mivel a bárka célja csupán az volt, hogy a vízen lebegjen (és nem feltétlenül kellett elmennie sehova), nem lett volna szüksége például vitorlára, vagy akár kormámyzásra. Morris szerint “Ami a navigációt illeti, nyilván maga Isten kormányozta a hajót, miközben utasai meglehetős kényelemben voltak a belsejében, míg odakinn tomboltak a viharok és a hullámok.“

Természetesen felmerül ez a kérdés, mert ha Isten teremtette a globális özönvizet, és ő kormányozta a bárkát, akkor feltehetően bármilyen más csodát is képes volt végrehajtani, hogy biztosítsa Noé küldetésének sikerét, mondjuk azzal, hogy minden állatot patkány méretűre kicsinyített, lehetővé téve számukra, hogy egy éven keresztül éljenek élelem és víz nélkül. Amikor egy természetfeletti csodát segítségül hívnak, hogy egy dolgot megmagyarázzanak, azt már minden más magyarázatára is fel lehet használni.

Egy másik probléma a bárka történettel kapcsolatban az, hogy nincs bizonyíték a globális özönvízre. Sok különböző vallás és kultúra teremtés történetében található özönvíz elbeszélés, és Feder megjegyzi, hogy ha történt egy világméretű áradás, “Az 5000 éves régészeti leletek között bőven kellene lennie Pompeii stílusú romoknak – több ezer város és falu romjainak, melyeket egyszerre pusztított el az özönvíz. Úgy tűnik, hogy az emberi faj közeli megsemmisülése, ha ez történt, nem hagyott nyomot a régészeti leletek között.“

Az özönvíz tárgyi bizonyítékainak hiánya nem állította meg a modern hívőket, hogy maguk keressék Noé bárkáját. De a hajó feltűnően hiányzik. Még soha nem találták meg annak ellenére, hogy többször ezt állították. Negyven évvel ezelőtt Violet M. Cummings, a “Noé bárkája: Mese vagy tény?” (3) című könyv szerzője azt állította, hogy a bárkát Törökországban az Ararát hegyen találták meg, ahogy azt a Teremtés könyve 8. fejezet 4. része leírja, amely kijelenti, hogy “A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.“

1993 februárjában a CBS egy két órás adást sugárzott főműsoridőben különleges címmel: “Noé bárkájának hihetetlen felfedezése.” A műsorban egy férfi lebilincselő tanúvallomása szerepelt, aki azt állította, hogy nem csak személyesen látta a bárkát az Araráton, hanem egy darabot is szerzett belőle. Az állításról később kiderült, hogy egy átverés volt. 2006 márciusában a kutatók egy szikla formációt találtak az Araráton, ami egy hatalmas bárkára hasonlított, de semmi sem követte ezt az állítást.

Néhány hónappal később egy keresztény szervezet régész csapata egy újabb szikla formációt talált, ami Noé bárkája lehetett – de nem az Araráton, hanem az Alborzon, Iránban. Ez a szenzációs felfedezés szintén zátonyra futott. 2012-ben a “Baywatch” színésznője Donna D’Errico megsérült az Araráton egy küldetésen, hogy megtalálják Noé bárkáját. Azt mondta, hogy már kisgyerek óta érzett inspirációt, hogy kutasson a bárka után azt követően, hogy egy filmet látott róla.


(1) – https://www.amazon.com/Biblical-Basis-Modern-Science/dp/0890513694
(2) – https://www.amazon.com/Encyclopedia-Dubious-Archaeology-Atlantis-Walam/dp/0313379181
(3) – https://www.amazon.com/Noahs-ark-fable-Violet-Cummings/dp/B0006W1TZW