„5 éves koromban derült ki. Nem tudtuk, hogy beteg vagyok. Nem tudta senki. Az édesanyám sem tudta, hogy beteg, így azt sem, hogy én az vagyok. Amikor anyám rosszabbul lett, akkor kiderült, hogy mi a baja. És akkor megnézték, hogy én is az vagyok-e.”
Igen. HIV-pozitív.

Azt mondja, épp ezért nem véletlen, hogy az asztal, ahonnan végül – kis segítséggel – sikerül felállnia a beszélgetés után, meg a takaros kiskert, amit napközben gondozgat, a Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet egy eldugott kis zugában van. Amikor rabolni ment, már tudta, ha elkapják, ide kerül majd. A K-körletre. Itt is bűnözők raboskodnak, csak “szabadabban”.

A K-körletbe viszont csak egyféleképpen lehet bekerülni: a halálos vírussal a szervezetben.

„Ez a minden mindegy-helyzet. És nem jössz ki belőle. Fel tudod dolgozni, hogy nem annyi van hátra, mint egy normális embernek, de kijönni belőle nem tudsz. Én ezzel születtem. Végstádiumos AIDS-es vagyok. A legvégén járok ennek a dolognak. Sokszor lebénulok. Nem tudom, hogy reggel ki bírok-e szállni az ágyból. Tehát már minden mindegy. Teljesen. Akármit teszek, akármit csinálok, jól vagy rosszul: ez az állapot marad. És ezen nem tud változtatni senki. Se én, se más.”
BV-óvszer

„A K-körlet különleges hely. A börtönökben általában túlzsúfoltság van. Az elítéltek itt 2 fős zárkákban vannak, valamelyest jobb körülmények között. Itt minden egyes fogvatartottal szinte külön kell foglalkozni, külön kell programot kell szervezni nekik. Veszekedések szoktak lenni, de balhék nem” – mondja Dimeg Ádám felügyelő.

Csaba már nem keresi a konfliktust. Az orvosok szerint is a végét járja, pedig még csak 24 éves. Verekedés helyett inkább Gáborral, a cellatársával tart prevenciós előadásokat drogról, bűnözésről és szexről a tizenéves elítélteknek.

“Ugye tudjuk, hogy mi történik a börtönökben. És mondják mindig, hogy a kenyeres zacskó az nagy segítség. Ez a BV-óvszer” – mondja Gábor.

Csaba meg azt mondja: ő korábban sem használt óvszert szex közben. Az őt gyerekkora óta kezelő Szlávik János főorvos szerint ugyanis nem is kell neki.
Félnek tőle„Ha gyógyszert szed, akkor nem fertőz. Szokták mondani, hogy hú, milyen borzasztó, hogy nem mondta meg, hogy ő HIV-fertőzött. Ez igaz. Na, de nézzük a beteg oldalát. Ő szedi a gyógyszert. Ő jól tudja, hogy egyáltalán nem fertőz. Ha megmondja, hogy HIV-fertőzött, akkor hátrány éri. Félnek tőle. Az én betegeim mindannyian tudják, hogy ők nem fertőznek, tőlük nem kell félni. Én szívesebben lennék HIV-es, mint hepatitises. A hepatitis C-re hiába van ma már korszerű és mellékhatások nélküli 3 hónapos terápia. De 30 ezer emberből csak pár százat tudunk meggyógyítani. A hepatitis ilyen szempontból rosszabb, mint a HIV. A májzsugor, májrák egy sokkal csúnyább betegség.”

Az orvos szerint az emberek mégis a HIV-esektől félnek jobban. És ez nem csak a rácsokon belülre, hanem kívülre is igaz.

A K-körleten most éppen 19-en raboskodnak. Van egy női rab is, akinek külön körletet alakítottak ki, a férfiaktól elkülönítve. Vele nem tudtunk interjút készíteni.

Tilos, de ingyenes

Magyarországon az uniós csatlakozás óta tilos az intézetekben a kötelező HIV-szűrés. Viszont kérni lehet, ingyenes. Akiről kiderül, hogy beteg, annak felajánlják, hogy átkerülhet ide, a K-körletre. Gábor is HIV-fertőzött. Meséli: Vácon ült, amikor kiderült, hogy mi újság. 3-4 hét alatt átszállították. Azt mondja, itt jobb neki.

„Elkövettünk egy bűncselekményt, amiért bűnhődnünk kell. Teljesen mindegy, hogy beteg vagy, vagy egészséges. 

A HIV fertőzöttséget a magyar társadalom kint is nehezen kezeli,

itt nekünk annyival jobb talán, hogy van ez a körlet, és amikor valaki megtudja magáról, mint ahogy én is Vácott tudtam meg, felajánlották, hogy idejöhetek. Nyilván tudtam, hogy hova jövök, nem vagyok hülye. De bent van a fürdő, WC, a melegvizes blokk, nem kell kijárni másik száz emberrel. Itt bármikor zuhanyozhatok.”
A körlet lakóinak minden nap ápolónő viszi a gyógyszereket. Személyre szabott adagot kapnak. Van, aki két pirulát vesz be, van, aki a dupláját. A fogvatartottak orvosságait az állam állja, mint ahogy bárkinek, aki HIV-fertőzött, függetlenül attól, hogy a rács melyik oldalán van. Szlávik doktor szerint az utóbbi években néhányan trükköznek is ezzel.


„Az elmúlt években megfigyeltem, hogy aki bent volt, az rendszeresen szedte a gyógyszereit, és minden rendben volt. Mostanában vannak néhányan, akik abból próbálnak előnyt kovácsolni, hogy nem szedik a gyógyszert, így a betegségük halad előre és abban bíznak, hogy ezért valamilyen kedvezményben részesülnek.”

Csaba és Gábor fegyveres rablás miatt ülnek. Azt mondják: ha minden jól megy, akkor talán kedvezménnyel már jövőre szabadok lehetnek. Ha nem, akkor csak egy évvel később.

Ha megérik.