Egy valódi iszlám állam pontosan követi a Korán irányelveit. A Koránban Allah megparancsolja, hogy a muszlimok harcoljanak a zsidók és keresztények ellen addig, ” … amíg készségesen meg nem fizetik a dzsizját (fejadót), megadva magukat.” (Korán 9:29.) A muszlimoknak természetesen nem kell fizetniük ezt az adót.
Ebben a versben Allah egyértelműen arra utasítja a muszlimokat, hogy háborúzzanak és igázzák le a zsidókat és a keresztényeket – a Könyv népeit – , akiket miután legyőztek, részesei lettek a dimmának, a muszlimok védelmének, és így dimmikké – védett emberekké – váltak.

Ibn Dzsuzajj iszlám tudós erről a versről azt mondja, hogy ez a vers egy parancs a Könyv népei elleni harcra. Azt mondja, hogy a muszlimoknak harcolniuk kell ellenük, mivel törvényesnek tartják a halott állat húsát, a vért, a disznóhúst, stb., és mivel  nem tértek át az iszlámra. Azt is mondja, hogy a tudósok egyetértenek a dzsizja zsidóktól és keresztényektől történő beszedésében, és hozzá teszi, hogy a Próféta szavai alapján, aki azt mondta, hogy bánjanak velük úgy, mint a könyv népeivel, a zoroasztriánusokat is ide sorolják. Abban viszont nincs egyetértés, hogy ezt elfogadják-e a bálványimádóktól és szábeusoktól, ami azt jelenti, hogy akiket többistenhívőnek tartanak, azoknak nincs meg ez a köztes állapot – az úgynevezett védelem: vagy áttérnek vagy a halál. Kifejti, hogy az adót nem szedik be a nőktől, a gyerekektől és az őrültektől. És mindez a behódolást és engedelmességet juttatja kifejezésre.

Egy másik iszlám tudós,Asszavi kifejti, hogy a dzsizja fizetése kifejezi, hogy a nem muszlimok “… alázatosak és engedelmesek az iszlám döntéseivel szemben.”

Al-Szujuti, egy másik iszlám tudós megjegyzi, hogy a dzsizját “nem szedik be a nélkülözőktől” – bár ezt a kikötést többször megszegték. Például a 640-es években Nikiu egyiptomi város muszlimok általi meghódításának korabeli beszámolója szerint: “Lehetetlen leírni a város lakóinak siralmas helyzetét, akik odáig jutottak, hogy már a gyermekeiket ajánlják annak a hatalmas összegnek a fejében, melyet minden hónapban ki kell fizetniük.”

Hasonló módon Ibn Kathir azt mondja, hogy a dimmiket meg kell szégyeníteni, alázni és becsmérelni kell őket, ezért a muszlimoknak nem szabad tisztelniük a dhimma embereit vagy a muszlimok fölé helyezni őket. Ők alávalóak, becstelenek és megalázottak.

Said Ibn al-Muszajjib 7. századi jogász a következőt mondta: “Azt tartom kívánatosnak, hogy a dhimma emberei belefáradjanak a dzsizja fizetésébe, mivel Ő (Allah) azt mondja (a Koránban): ‘Amíg saját kezűleg fizetik a dzsizját, a teljes megaláztatottság állapotában.’”

Al-Szujuti kifejti, hogy ezt a verset (9:29) bizonyítékként használják azok, akik szerint a dzsizját megalázó módon kell elvenni: a behajtó ülve marad, eközben a dimmi fejét lehajtva, görnyedt háttal áll. A dzsizját ráhelyezik a mérlegre, majd a behajtó megragadja az azt adó szakállát és arcul csapja.

Al-Nawawi azonban elutasítja ezt, és azt mondja, hogy ez a viselkedés nem megfelelő.


Azonban egy másik iszlám tudós, Al-Zamakhshari egyetért abban, hogy “a dzsizját a nem muszlimok becsmérlése és megalázása közepette kell átvenni.”

A felszólítás a nem muszlimok leigázására, ahogy azt a Korán parancsolja, és ennek kidolgozása Omár egyezményében, a mai napig az iszlám jog része. A pakisztáni dzsihádista író és aktivista, Sajed Abul A’la Maududi, aki a 20. században élt, ezt mondta: “A tény az, hogy az iszlám szerint a nem muszlimoknak megengedett, hogy az iszlám közösségen kívül éljenek, és ragaszkodjanak hamis, ember alkotta útjaikhoz, ha ezt szeretnék …” Ez a kijelentés az ő megértése szerint elhárít minden lehetséges ellentmondást a Korán két verse között: az egyik vers a Korán 9:29 , mely szerint a nem muszlimok önkéntes behódolással kell fizetniük a dzsizját, és legyőzöttnek kell érezniük magukat, és a másik pedig a Korán 2:256, mely azt mondja, hogy nincs kényszer a vallásban.

Maududi így folytatja: “ugyanakkor [a hitetleneknek] számára teljesen jogtalan, hogy Allah földjének bármely részén birtokolják a hatalmat, vagy hogy az emberiség közös ügyeit a saját téves tanaik szerint irányítsák. Mivel ha megkapják ennek lehetőségét, abból züllöttség és baj származik. Egy ilyen helyzetben a hívők kötelessége megtenni a tőlük telhető legtöbbet, hogy elűzzék őket a politikai hatalomból és rákényszeríteni őket arra, hogy az iszlám életmódnak behódolva éljenek.”

2014-ben, amikor az Iszlám Állam elfoglalta Moszult, ezen tanítások alapján követelte a dzsizját az iraki keresztényektől. És ugyanezt teszi a Szíriában uralma alatt élő keresztényekkel is. Mindez a mai napig az iszlám jog része.