Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy a focinak már lényegében az első pillanattól fogva kísérője a focihuligánok „ténykedése”, hiszen a legtöbb szurkoló nem akar bajt, és többnyire csak egy kisebbség kapható a balhékra. A sport népszerűsége, valamint a már a 19. századtól jellemző összecsapások azonban a mai napig remek „táptalajt” szolgáltatnak az erőszakos szurkolóknak a kisebb és nagyobb futballesemények alkalmával a rendbontásra.
A mai napig nem sikerült egészen megfékezni a huligánokat (Forrás: news.s3.webdigital.hu)
A foci történelmében a huligánok „ámokfutásai” lényegében a kezdetektől fogva jelen voltak. Általánosságban elmondható volt, és ez talán a mai napig sem változott sokat, hogy egy adott, kisebb terület vagy közösség csapatainak drukkerei között képes a legnagyobb mértékig fokozódni az ellentét. Ennek némiképpen ellentmond az elmúlt napok orosz-angol ellentéte, de főleg az elmúlt évtizedekben a helyi „nézeteltérések” kifejezetten nagy szerephez jutottak.

A két világháború között a foci igen sok nézőt vonzott, ennek megfelelően pedig kezdetét vette a rivális „bandák” közötti erőszak megfékezése, amely azonban csak részben járt sikerrel – némi nyugalom után az 1960-as években újból fellángolt a futball köré szerveződő, ám alapvetően természetesen nem ebben gyökerező erőszak.

Erről az időszakról érdemes tudni, hogy a rasszizmus jelentős problémát okozott, de annak kezelése, illetve az ellentétek elsimítása még kevéssé volt megoldott. Ebben az időben a fehér munkásosztály megnövekedett ellenszenvet mutatott a második világháború vége felé Angliában letelepedett nagy számú indiai bevándorló családdal szemben – ekkor történtek például az 1958-as Notting Hill-i zavargások, melynek során több száz úgynevezett „Teddy Boy”, angol munkás fiatalember és férfi indított támadást az indiai családok és lakóházaik ellen. A mérkőzések alatt aztán az ilyen ellentétek akár heves harcokat is előidézhettek. 

Ebben az időben a fiatal férfiak – főként a munkásosztály tagjai – rendre kisebb csoportokban összegyűltek a meccseken, ami egyrészt megerősítette bennük a csoporthoz tartozás „élményét”, de egyben ellentéteket szült a kisebb csoport között. Ennek végeredményeként a helyi csoportok egész sora szerveződött meg, akik igen gyakran a mérkőzésekhez kötődően estek egymásnak. Amint az feltűnhetett, Angliában nagy hagyománya van tehát a „focihuligánoknak”, de nem kellett igazán sokat várni arra sem, hogy a szélsőséges szurkolók a világ más pontjain is megjelenjenek.

A közelmúltban már egyre kevesebb ilyen erőszakos esemény történt, valamint jelentős változás, hogy nem a meccsek alatt, de egyre inkább  azok előtt és után balhéztak a huligánok. Az 1970-es és 1980-as években már nem is annyira a helyi ellentétek, vagy pedig két rassz nehézkes egymás mellett élése váltotta ki az agressziót, hanem többen puszta „szórakozásként” élték meg, hogy (ebben az időben többnyire csak verbálisan) összetűzésbe kerültek más csapatok szurkolóival.

Jelentős változásokat idézett elő az 1989-es Hillsborough-tragédia, amelyet egyébként nem is a huligánok idéztek elő. Ekkor túl sok szurkolót engedtek be a stadionba, akik megállás nélkül özönlöttek a lelátóra, s az elöl állók vagy kimásztak a vasrácson, vagy más módon sikerült elhagyniuk a helyszínt – majdnem száz embert azonban lényegében agyontaposott a tömeg, és a sérültek száma is meghaladta a 700-at. A tragédia ahhoz vezetett, hogy alaposan újragondolják a stadionok biztonsági előírásait – az új előírások mellett pedig a huligánok szinte egyáltalán nem képesek már nagyobb „balhékat” előidézni.

Az 1990-es évektől kezdődően tehát a huligánok egyértelműen kiszorultak az utcákra, de ez nem jelenti azt, hogy ne történnének a mai napig akár jelentős rendbontások is. A modern technológia nagy segítség az ellenséges csoportoknak abban, hogy „erősítést” hívjanak, illetve, hogy megszervezzék a rendbontást. 

A mobiltelefonokon kívül az internet is nagy segítség a huligánoknak abban, hogy más, szélsőséges szurkolókat toborozzanak, de egyben az internet alkalmas hely arra is, hogy viszályt szítsanak. Ma a huligánok által elkövetett verbális „összecsapások” egy része már egyébként éppen az interneten történik, ám ez nem jelenti, hogy az utcákon történő vandalizmus és erőszak jelentős mértékben csökkenne – erről az elmúlt napok eseményei is árulkodhatnak...