A Brexit-szavazás nem az EU ellen, hanem sokkal inkább a fennálló piaci és politikai rend ellen irányult – véli John J. Hardy, a Saxo Bank vezető devizastratégája. Szerinte az igazi megrázkódtatások még csak most következhetnek.
A Brexit csupán egy komoly lehetőség volt a brit választóknak arra, hogy a fennálló rend népszerű elutasításának hangot adjanak. Nem csak Cameronra és az EU-ra mondtak nemet, de az egész jelenlegi a rendszer egészére is.

Az egyik igazán figyelemreméltó mozzanata a szavazásnak a status quo-előítélet kudarca volt, az alapvető emberi viselkedésformáé, amely miatt a többség általában előnyben részesíti a fennálló helyzet – legyen az akármilyen rossz – változatlan formában való megőrzését az ismeretlennel  szemben. A szavazás előtt nem volt pontosan kialakult kép arról, milyen lesz egy Brexit utáni Nagy-Britannia, de most már látszik, hogy ez akár Skócia, vagy akár annál is többnek az elvesztését jelentheti az Egyesült Királyság számára.

A szavazás előtt sokan a két évvel ezelőtti skót függetlenségi szavazást, vagy az 1995-ös, québeci, a Kanadától való elszakadásról szóló szavazást hozták föl példaként, ahol a végső eredménynél a status quora szavazók aránya jelentősen megugrott az előzetes közvélemény kutatásokban mérthez képest. Az a tény, hogy a végső szavazás során ennyire megugrott a bizonytalanságot a status quoval szemben választók aránya az Egyesült Királyságban, a forradalom árnyait vetíti a falra.

Máshova tekintve, azoknak az erőknek a működését, amelyek a Brexithez vezetnek semmi sem szemlélteti jobban, mint az amerikai elnökválasztási kampány, ahol Trump a status quo elutasításának élő példájaként tör előre. A Brexit példája azt mutatja, hogy a november 8-i elnökválasztást megelőző felmérésekben nem szabad megbízni. A motivált forradalmárok sokkal inkább várható, hogy szavaznak, mint az elbizonytalanodottak. A 2017-es választások Franciaországban eközben újabb francia forradalomhoz is vezethetnek.

Forrás: napi.hu