,,Mert vétkesek közt cinkos aki néma” – ezen babitsi sorok ötlenek fel bennem eme vészjósló történelmi órán, midőn Európa a hamleti dilemma pengeélén táncolva tátong a szakadék fölött (igen, tátong): azaz ,, Lenni vagy nem lenni ez itt a kérdés”!
Babits is ráeszmélt történelmi kötelességére s helyére a két világégés sodrában, mintegy kiállást téve a béke mellett, síkra szállt utolsó éveiben a háborús uszítás közepette. Mit addig nem vállalt fel, akkoron elemi erővel tört felszínre lelkéből: népe, hazája, keresztény nemzete iránti felelősségtudat és féltés hangján szólalt fel a pacifizmus zászlaját fennen lobogtatva.

Mint tudjuk béke és háború nélkül nincs civilizációs fejlődés. Nagy feladatunk lenne egy háború nélküli fejlődés fundamentumának elemi megteremtése. Lehet túl idealista gondolat, de ahogy Weöres Sándor fogalmazott a tört-én-elem utáni emberről: ,,atomfegyver és hasonlók birtokában az ember hamarabb kifüstöli maga alól a talajt, mint mielőtt elérné a történelem utáni kor felnőttségét és békéjét”, tehát a globális pusztulás lehetősége adott, így nincs más választás a felelősségteljesen gondolkodók előtt! A többi ember meggyőzése rajtunk áll, vagy bukik! Azért is irodalmunk nagyjaitól idéztem idáig, mivel számomra ők képviselik egy eszményi Állam megteremtésének erkölcsi és eszmei alapelveit és ezek után sem lesz másként.

De visszakanyarodva az idézett alapvetéshez, a vétkesség a hallgatásban is gyökeret ver, megbetegíti a termőképes növényt és parazita gyomként kiöl mindent, mi nem olyan mint ő. Az igaz mondás egyszerre teher (mert üldözik) és áldás is, hisz nélküle a szabadság is csak egy megcsúfolt ábránd az önkény vértől iszamós oltárán. Ezért is döntöttem úgy, hogy tanulságot teszek az igaz szólás mellett, miként tette azt Babits, Ady, Weöres, Petőfi, Arany, Faludy, Kosztolányi, Tóth Árpád, Wass Albert és még sokan mások. ,, Az igazat mond, ne csak a valódit!” 

Ma Európa lázas beteg, krónikus fertőzésben szenved, de több tényező együttes hatása ez. Az egyik mikor azt mondják nincs érték, értékrend, mert mindenki maga állítja fel erkölcsi szabályait, ha úgy teszik még a morál is csak egy lehetőség, amit akár el is lehet vetni. A másik mikor a nemzethez való egészséges ragaszkodást, a becsületes hazafias kiállást megcsúfolják, egyenesen kiátkozzák, nacionalista csökevénynek titulálják, majd jön a nácizás, a fasisztázás, az antiszemitázás, a rasszistázás, a gyűlölet, a belénk sulykolt gyűlöletért, ami nem is mi vagyunk. A harmadik, mikor tagadják azt ami szerintük nincs is, vagy inkább azt, amibe szerintük nem kell hinni, mert nincsen: és ez az Isten. A negyedik a történelem és kultúra hamisítás, ami hatalmas károkat képes okozni a köztudatban.

Európa ezen állapotban cselekvőképtelen, önmagát megvédeni nem is hajlandó, mert rest, gyáva, erkölcstelen, tunya, végletekig butított celeb-fun. 

Mondhatnák, eddig a pacifistákat éltettem, most egyszeriben harcolni, ’’hersegve szívni a vért” akarom! Úgy vélem és nem csak én, minden nemzet elidegeníthetetlen joga az önvédelem, ha kell fegyverrel is, ezért is volt érthetetlen (persze nagyon is érthető) a hazánkkal szembeni uniós fellépés a kerítés ügyében.

Az Európát 2014-től elárasztó jórészt állmenekült néptömegeknek gátat kell szabni! Más kultúra, más vallás, más ideológia, más szokások, tőlünk teljesen idegen családmodell (pl. többnejűség) és fölöttébb erőszakos habitus, nem beszélve az iszlám vallás invazív jellegéről, hol a háború az üdvös a hittelenekkel szemben. Elődeink életüket és vérüket adták az Oszmán Birodalommal szembeni konok szembeszegülő harcukban a többszörös túlerővel szemben, mi meg odaadnánk e földet ingyen a semmiért egészen? Ha ennyik lennénk, nyugodtan felnézhetnénk merevül a fejünk fölé s egy laza köpéssel szembe tisztelhetnénk magunkat! Hunyadi, Balassi, Zrínyi, Bocskai még holtában sem szenvedheti ezt a gyalázatot. Akinek hazája nincs, félig meghal a szíve is.

Itt nem az aktivista ál-humanista emberségességről való papolásról van szó (bár szó nélkül beleterelik a szerencsétleneket az áradó folyóba, csak hogy egy jó képek készíthessenek), hanem arról, hogy vagy megállítjuk őket - ha kell erővel-, vagy kiszorítanak minket saját hazánkból, kontinensünkről teljes életterünkből. Szolgasorsot szánunk unokáinknak, vagy pusztulást, vagy azt, hogy meg sem születhetnek? Ne kövessük el ugyan azt a hibát, amit elődeink már egyszer elkövettek, mikor is a történelmi Magyarország területére nem csak hogy beengedtek idegen népcsoportokat, hanem egyenesen be is hívták őket arra számítva, hogy hasznára válik a magyar nemzetnek, ezzel saját életterüket csonkították meg! Ezen népcsoportok kisebbik része dolgos, tisztességes állampolgárává vált a honnak, de a nagyobbik része mind a mai napig képtelen a beilleszkedésre és nem is hajlandó, elvárja hogy eltartsák! Van olyan népcsoport is, amely befogadó hazánk ellenei folyamatos árulásaival egészen a trianoni diktátumig taszította a magyarságot. Jó tett helyében jót ne várj! És az egyik legveszélyesebb az amelyik az értelmiség bomlasztásán munkálkodik folyamatosan, abból minden hazaszeretetet kiölve. A migránsok Európába történő bevándorlását kategorikusan el kell utasítani minden európai nemzetállamnak és az Európai Uniónak is! Vegye tudomásul mindenki, itt a keresztény Európa jövője a tét és utódaink sorsa!

A magyar nemzet, a haza, a több mint ezer éves múltunk, kultúránk, a jelenünk s jövőnk NEM ELADÓ SEMMILYEN JAVAKÉRT ÉS TITULUSÉRT!

A kereszténységet tartom a legélhetőbb vallások egyikének. Így pontos: nem a legjobb, mert nem számít az, hogy vallásfilozófiai szempontból a legfejlettebb, de egy vallásra sem mondható ki, hogy a legjobb, ami csak van ezen a bolygón. Etikátlan és botor dolog lenne egy ilyen kinyilatkoztatás, viszont a legélhetőbb mindenképpen. A kereszténységnek szükséges a megújulás , mivel a ’’vezetés” nem mutat megfelelő példát, amely a keresztényi értékrenddel összeegyeztethető lenne. Nem mutat és talán…! Az egyetemes keresztény egyház megújulása létérdeke Európának és a világ kereszténységének egyaránt. Ha nem következik be egy jelentős erkölcsi, morális, strukturális fejlődés-emelkedés, akkor jövője önmaga által pecsételődik meg. Akár az öreg kontinenst nézzük, a probléma és a feladat is hasonlatos!

A mai szabadelvűség eladja és megtagadja az egyetemes emberi értékeket. Semmi joguk kritizálni míg a liberális eszméket elferdítve, kicsavarva saját alantos érdekeik szerint hasznosítják, kiszolgálva a háttérhatalmi tőkét. Kossuth liberális politikája ellenére hazája érdekét mindenek elé tudta helyezni! A nagy francia forradalom eszméi munkálta megalkuvást nem tűrő lelkében, amit a dicsőséges negyvennyolcas forradalom szentesített is. De a haza mindenek előtt állt! A mai liberális elhajlók példát vehetnének ideológiai elődük erkölcsi nagyságáról, józanságáról s hazafias lojalitásáról! A szabadelvűség nem egyenlő a szabadossággal és a gátlástalansággal. Véssék az eszükbe!

A ’’Világszabadság” köntösében tetszelgő, de azóta már rég le-meztelenült, önmagukat kellető álszent, gyilkos indulatú, megalomán elv-prostiknak csak annyit: öltetek, kínoztatok, loptatok, hazudtatok, megnyomorítottatok szellemileg egész nemzedékeket, ha ez volt történelmi szerepetek, bevégeztétek, rátok nincs szükség tovább! Menjetek míg nem késő!

A legveszélyesebb jelenség a mai értelmiség egy jelentős részének soha nem látott árulása! Úgy szolgának idegen érdekeket, hogy sokszor maguk sem tudnak róla, de akik beavatottak félelmetes alattomossággal bátran vezetik a nyájat! Másik nagy feladat az értelmiség manipulatív kártékony rétegének leleplezése, szembesítése tettükkel és eltávolításuk a magyar nemzetből! Ki belülről bomlaszt százszoros annak rontása és százszoros lészen bűne s bűnhődése is!

Rövidre fogva az európai kultúra veszélyben van! Külső és belső erők egyaránt tudatosan gyengítik. Erkölcsi és kulturális konjunktúra nélkül nincs közös európai, de még nemzetállami jövő sem a muzulmán térhódítással szemben. Mária Országa ébredj kiszabott és erőszakolt álmodból! A tét most nemzeti létünk! Az ellenség nem csak a kapuknál dörömböl, de köztünk jár szabadon! Aki ennek a nemzetnek a kenyerét eszi, az tisztelje, ápolja annak igaz hagyatékát, hagyományait, kultúráját maga tehetsége szerint! Ha erre nem képes, vagy nem hajlandó számára nincs itt hely tovább!
Végezetül álljon itt egy ellentmondásos személyiség, költő géniuszunk időt álló műve, aki nem éppen példamutató élete ellenére, meg tudta fogalmazni mi is az magyarnak s embernek maradni minden körülmények között.

Ady Endre - A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

(Élő Nemzet)