Az élet sója urbanisztikai regény, az érdekelt, hogy miben áll a városiasodás és a polgári fejlődés folyamata - mondta el Nádas Péter új könyve bemutatóján vasárnap a 23. Budapesti Nemzetközi Fesztiválon.
A kötet "főhőse" személyek helyett egy sókereskedelemből élő, közelebbről meg nem nevezett délnémet városka, amelynek polgárai a reformáció időszakában úgy döntöttek, maguk választják meg, kinek a prédikációját hajlandóak fizetni és hallgatni templomukban. "Hogy ez végül is jó dolog-e, nem vagyok benne biztos, de a protestánsok jónak tartják" - jegyezte meg a szerző.
Nádas Péter úgy vélte: a globalizáció beköszöntével a polgárság személyes korszaka véget ért, Az élet sója helyszínéhez hasonló történeti városmagok - mint például Szentendre vagy Bern - pedig halálra vannak ítélve.
Mint fogalmazott, Németországban maradt még néhány kisváros, például Goslar, amely viszonylag sértetlenül vészelte át a történelmet. Ezeken a helyeken "vissza lehet látni az időben", mintha "egy urbanizációs tankönyvet tanulmányozna az ember".
A Jelenkor kiadó gondozásában megjelenő kötetet Forgách András író illusztrálta, aki elmondta: nem csupán Nádas Péter leírásait vette rajzai alapjául, hanem egyes képeket interneten fellelhető videókból, filmekből választott, így került a borítóra egy olasz harangtemetőt ábrázoló rajz.
A beszélgetést moderáló Sárközy Bence, a Jelenkor igazgatója úgy vélte, az enciklopédikus jellegű leírásokat is tartalmazó kötetbe "túl nagy tudás szorult", ezért nem lehet a szerző "huncutságának" érzékelése nélkül olvasni.
Erre reagálva Nádas Péter elmondta: a gondolkodásnak van egy szabott rendje, de ez nem azonos az irodalom rendjével, mivel utóbbi lineáris helyett körkörös mozgást végez.
"Huncutság ez olyan értelemben, hogy becsábítok valakit valamibe, de nem oda vezetem, ahová vágyik" - fogalmazott a szerző. Hozzáfűzte: szemben egy Agatha Christie-regénnyel, ahol végül mindig fény derül a gyilkosra, "nálam fekszik a hulla", de nem biztos, hogy megkerül a tettes.
Forrás: MTI
0 Megjegyzések