A jelenleg az EU-t vezető pártok veszélyes kommunikációt folytatnak. Azon dolgoznak, hogy a bevándorlást elutasító véleményeket "nem demokratikusaknak" állítsák be. Mintha az, aki teljesen elutasítja a bevándorlást, a muszlim kultúra integrálhatatlanságáról beszél, a demokráciát is elutasítaná. Veszélyes árukapcsolás, amivel hosszabb távon ők maguk sodorják veszélybe a demokráciát.
Kisajátított demokrácia

Az EU nagy pártjai úgy tesznek, mintha meg lenne írva, hogy örökké ők, és az ő politikájuk marad hatalmon. Úgy képzelik, kisajátíthatnak és magukhoz köthetnek mindannyiunk számára fontos értékeket és elveket, amelyeket úgy állíthatnak be, mintha annak egyedüli és kizárólagos képviselői lennének. A jelenleg még meglévő kommunikációs erejüket arra használják, hogy szalonképtelenné tegyék a bevándorlási politikájukkal szemben álló érveket, azokat úgy állítva be, mint antidemokratikusakat. Vagyis, akik az ő elveiket elutasítják azok valójában a demokráciát utasítják el. Rendkívül veszélyes és elbizakodott árukapcsolás és ráadásul egyáltalán nem igaz.

Ezek a politikai erők úgy képzelik, a demokráciába vetett hit olyan erős a mai nyugati közéletben, hogy az emberek bármivel szemben ezt választják. Így ha meggyőzhetők, hogy a radikálisabb pártok egyenlők a nem-demokráciával, akkor azzal limitálni lehet növekedésüket. Ez rövid távon működőképes stratégia és a radikálisoknak nehéz ellene védekezni, sőt nem is érdemes, mert nekik nem érdekük egy ilyen vitát a középpontba állítani. Nem érdemes azt bizonygatni, hogy ők demokratikusak, mikor nem ezzel, hanem a bevándorlás kemény elutasításával szereznek szavazatokat.

Nincs azonban garancia rá, hogy a stratégia hosszabb távon is működőképes, sőt hosszabb távon a veszélyek jóval túlhaladják a lehetséges előnyöket.

Rossz kérdés

Évtizedes távlatban, könnyen alakulhatnak úgy a dolgok, hogy ha az embereket választásra kényszerítik a demokrácia és a muszlim bevándorlás elutasítása között, akkor inkább hagyják veszni a demokráciát, hogy megszabaduljanak a muszlim bevándorlás negatív következményeitől. Könnyen lehet, hogy 20 év múlva, ha megkérdezik az európai polgároktól: ha az az ára, hogy megszabaduljanak a muszlim problémától, hogy egyúttal megszabadulnak a demokráciától, akkor ezt az árat sem fogják soknak tartani.

Ez egy nagyon rossz kérdés, mert azt sugallja, hogy demokratikus, jogállami keretek között nincs megoldása a problémának. Ennek ellenére a kérdést nap, mint nap felteszik. Azt állítja a teljes EU vezetés, hogy nincs a mai európai jogállami elveknek megfelelő megoldás és amit a muszlim bevándorlást elutasító politikai erők akarnak, azok nem demokratikus törekvések. Ma még többen választják az EU vélt elveivel való azonosulást, de ha a kocka fordul, akkor az új erőknek a EU vezetőinek mai kommunikációja adja meg a felhatalmazást, nem demokratikus és nem jogállami eszközök alkalmazására.

Demokratikus jogunk elutasítani a bevándorlást

Az EU vezető pártjainak amennyiben képesek lennének reálisan szemlélni a mai helyzetet és hosszabb távra felelősen előre gondolkodni, a feladatuk épp ennek ellenkezője lenne. Be kéne tudni emelni a demokratikus és jogállami keretekbe olyan megoldásokat, amelyek képesek a bevándorlás akár teljes megállítására. Azon kéne dolgozni, hogy a bevándorlás teljes elutasítása is részévé váljon az európai mainstream politikának, mert miért ne utasíthatna el egy demokratikusan gondolkodó szavazópolgár az életét ilyen mértékben befolyásoló jelenséget. Nem szabadna olyan árukapcsolást kialakítani, ami az elutasítást összekapcsolja a jogállamiság elutasításával. A bevándorlás garantáltan még a jelenleginél is nagyobb gondokat okoz a következő évtizedekben, ha lesznek is békésebb és bizakodóbb időszakok.

Ha nem teszik a mainstream pártok szalonképessé a muszlim bevándorlás teljes elutasítását, ha nem fogadják el, hogy jogos megkérdőjelezni az integráció realitását, akkor hatalmukkal együtt a demokráciát is elveszíthetjük. Nem látszik irreálisnak egy olyan időszak eljövetele, amikor az emberek többsége a muszlimok teljes kizárása, sőt kiutasításának támogatójává válik. Ha erre nem lesznek a mainstream politikának demokratikus megoldásai, akkor az emberek a szélsőséges pártoktól megkapják a nem demokratikus megoldásokat.

Rossz stratégia a szélsőségek ellen

A szélsőségek erősödése elleni fellépés hibás stratégiája, hogy érveiket, álláspontjukat antidemokratikusnak állítják be. A jó megoldás programjuk kiüresítése lenne, ha igényeikre képesek lennénk jogállami megoldásokat találni, szavazóbázisuk jelentős része újra a hagyományos pártok felé fordulna. (A német AfD szavazótáborát jelentős mértékben a szocdemektől nyerte.) Ehhez őszintén kéne beszélni a problémákról, vitázni és kidobni a tabukat. Jelenleg még az a stratégia is megfelelne, ha a nagy pártok létrehoznák saját belső ellenzéküket, akik ilyen követelésekkel állnának elő. Ez lassítaná vagy vissza is fordítaná a szavazók szélsőségek felé fordulását.

A megoldás hasonló lehetne, mint amit a brit konzervatívok alkalmaznak az EU-ban maradással kapcsolatos népszavazás ügyében. Úgy tűnik azonban, hogy máshol nincs meg a józanság ehhez. A többi nagy párt inkább hazárdjátékot játszik a demokráciával. A szerencsejátékban azonban minden nyerőszéria megszakad egyszer. Az egészben az lesz majd végtelenül igazságtalan, hogy a történelem nem a ma EU vezetőinek hibás stratégiáját okolja majd a szélsőségek győzelméért, hanem a „bűnös” embereket és a radikális politikusokat.

Forrás: 888.hu