Úgy tűnik, kutatóknak sikerült megoldaniuk a paleontológia egyik nagy rejtélyét, miszerint miért is halt ki a delfinszerű tengeri hüllők, az ichthyosaurusok igen sikeres csoportja, amely egyébiránt több mint 150 millió éven át kitartott.
Az eredmények szerint 94 millió évvel ezelőtti kihalásukat a globális felmelegedés és a körülményekhez képest lassú fejlődésük kombinációja váltotta ki.

A csoport eltűnéséről készült eddigi legátfogóbb elemzés cáfolja ama korábbi elméleteket, miszerint az ichthyosaurusok több tízmillió éven át hanyatlottak, és más ragadozók - úgymint a félelmetes óceáni gyík, a mosasaurus, amely éppen csak megjelent a színen – legyőzték őket a versengésben. A vizsgálat eredményei szerint a nagy testű mosasaurusok valójában csak az ichthyosaurusok kihalása után tűntek fel.

Valentin Fischer, a vizsgálat szakembere szerint az ichthyosaurusok uralkodásuk utolsó szakaszában igen változatosnak bizonyultak. Hozzátette, különféle testformák és ökológiai fülkék léteztek, annak ellenére, hogy a csoport evolúciója viszonylag stagnált. Hirtelen, nem pedig fokozatos kihalásra találtak bizonyítékot.

Az ichthyosaurusok mintegy 248 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, a tengeri ökoszisztémák kulcsjátékosaivá váltak, miközben a szárazföldön a dinoszauruszok uralkodtak. A triászban jelentek meg, a jurában virágoztak fel, és a krétában tűntek el, jó néhány millió évvel az utolsó dinoszauruszok kihalása előtt.

Áramvonalas, delfinszerű testformájukkal gyors, hatékony, tüdős úszók voltak, uszonyuk izmos, függőleges irányú farokúszójuk cápáét idézte. Szokatlanul nagyméretű szemükkel könnyen kiszúrták a halakat és tintahalakat a mély vagy homályos vizekben, emellett elevenszülők voltak. Némelyikük testhossza kisebb volt egy méternél, míg mások, úgymint a 210 millió éve élt, hatalmas Shonisaurus, elérték a 21 métert is.

A kutatók alapos vizsgálatot végeztek az ichthyosaurusok fosszilis adatai között, rekonstruálták a csoport evolúciós sokféleségét, emellett szemügyre vették a kihalásukkal egybeeső klímaváltozásra utaló bizonyítékokat.

Akkoriban a Föld igen gyorsan melegedett, az elmúlt 250 millió év legforróbb időszakához közeledett, ami nagymértékű ingadozásokat váltott ki a tengerszintben és a hőmérsékleti tartományokban. Egy ideig a tengerfenék hatalmas területei váltak oxigénszegénnyé.

Fischer szerint, míg az emelkedő hőmérséklet és tengerszint talán közvetlenül nem érintette eme „halgyíkokat”, a velük járó egyéb tényezők, úgymint a táplálék elérhetősége, a vándorlási útvonalak, a versenytársak, a szaporodóhelyek átformálódása mind elősegíthette kihalásukat.

A tengeri ökoszisztémák gyorsan átszerveződtek, az ichthyosauruk pedig a kutatók szerint nem tudtak megfelelő ütemben adaptálódni.

Más tengeri élőlények, többek között tintahalrokonok és zátonyépítő kagylók is óriási veszteségeket szenvedtek.

A vizsgálatról a Nature Communications folyóirat számolt be.