Tom McCarthy filmje egy másfél évtizede lezajlott oknyomozás történetén alapul, amelyet a Boston Globe munkatársai folytattak a pedofíliával gyanúsított helyi pap ügyében. Munkájuk során kiderült: korábban tucatnyi hasonló eset maradt rejtve, amelyek eltusolásában egyházi vezetők is részt vettek. 
A Boston Globe cikkének hullámai az egész Római Katolikus Egyházon végig futottak, komoly változásokat generálva.  A cikk szerzői annak idején Pulitzer-díjat kaptak. A Spotlight – Egy nyomozás részletei pedig az idei Oscar-átadón a legjobb film díját nyerte el. Ugyanakkor a Vatikán képviselői is elismeréssel nyilatkoztak a filmről.

A Spotlightban Liev Schreiber játssza a Boston Globe új főszerkesztőjét, Marty Baront. A férfinak nincsenek helyi kötődései, korábban Floridai és New York-i médiumoknál dolgozott. Elfogultságok nélkül lát rá a bostoni viszonyokra.

Baron nem sokkal érkezése után ráveszi az újság Spotlight néven működő oknyomozó rovatának tagjait: nézzenek utána alaposabban egy pap által elkövetett gyerekmolesztálási ügynek, amellyel addig csak érintőlegesen foglalkoztak. A csapat tagjait Mark Ruffalo, Michael Keaton, Rachel McAdams, Brian d’Arcy James játssza. A karakterek többsége rázósnak tartja a feladatot. Városuknak hagyományosan jó a kapcsolata az egyház helyi képviselőivel. A bostoni hívők többsége a molesztálási ügyet egyszeri és az egyházi vezetéstől független botlásnak tekinti.

Ám ahogy a Spotlight egyre több információt szerez az ügyről, úgy az oknyomozó csapat szkeptikusabb tagjaiban is felébred a hivatástudat. Amely aztán mindnyájukban szenvedéllyé fokozódik.

Nyomozásuk során olyan tények kerülnek napvilágra, amelyek nem csupán az Amerikai Egyesült Államok vonatkozásában, hanem világviszonylatban mutatnak rá a Római Katolikus Egyház működési zavaraira.

A film azt is elbeszéli: az igazsággal szembesülve még zártabb közösségek is – mint a mélyen hívő bostoni társadalom különböző rétegei - képesek megszabadulni évtizedes társadalmi frusztrációktól, a nyitottabb gondolkodást blokkoló berögződésektől.

Ugyanakkor Tom McCarthy filmjében a Spotlight tagjai egyedi karakterként is végig fókuszban vannak. Nyomon követhető, hogyan formálja az egyes újságírók személyiségét mindaz, amire rábukkannak.

A Spotlight nem alkalmaz klasszikus krimikre jellemző eszközöket. A történetvezetésre és a színészi játékra épít. Tom McCarthy ezzel kapcsolatban interjúban mondta el: „Arra tettük fel a pénzünket, hogy az akkori újságírói ügymenet, legyen az bármennyire analóg és idejét múlt is, lebilincselő lesz a nézők számára, hiszen nincsen alternatívája a felgyűrt ingujjú újságírásnak. Alapvető fontosságú volt, hogy a megtörtént eseményeket minél pontosabban mutassuk be, és ne menjünk el a történetet romantikus színben feltüntető vagy szenzációhajhász irányba.” 


Mark Ruffalot, aki Rezendest, a portugál gyökerű oknyomozót játssza, Oscar-díjra jelölték. Ruffano-Rezendes győzi meg a papok ifjú áldozatainak nyilvánosságban csalódott ügyvédjét, a Stanley Tucci alakította Mitchell Garabediant: segítsen nyilvánosságra hozni a pedofil papok ellen szóló bizonyítékokat.

Ruffalo-Rezenedes éri el azt is, hogy az elsőként megszólaló, ám névtelenséget kérő egykori áldozat beszélgetésük végén nevét és arcát adja a vallomásához.

Ruffalo feltűrt ingujjú zsurnalisztája olykor lelkes kamaszt idézve győzködi a tanúkat, máskor egy buldog  szívósságával húz a cél felé. De látható magányos pillanataiban is, a összeomlott házassága miatt meggyötört férfiként.

A történetet elindító főszerkesztő,  Schreiber-Baron jeleneteiben okos mondatokat fogalmaz, miközben szinte mindig igyekszik elkerüli mások tekintetét. Schreiber játékából kiderül: nem saját személyiségének zavarát érzékelteti ezzel. Hanem a tapintatot, amivel egy morálisan rendíthetetlen ember kímélni pillantása súlyától a nála esendőbbet.

Tom MaCarthy filmjében ritmust ad a történetvezetésnek, ahogy oda-vissza fókuszál az egyén belső konfliktusai és a kapcsolati  viszonyok feszültségei között. Utóbbira példa a nyomozó csapat mondhatni éppen csak hívő nőtagjának, a Rachel MaCadams játszotta Sacha Pffeifernek és az Eilen Padua által alakított, mélyen vallásos nagyanyának kapcsolata.

MaCadams-Pffeiferben a nyomozás során hitének maradéka is kopni kezd. Ám mégis fontos számára, hogy az ügy nyilvánosságra kerülése minél kisebb fájdalmat okozzon nagyanyjának, aki az egyháziakat is fenntartások nélkül tiszteli. Amikor a Boston Globe címlapján tálalja a történetet, MaCadams-Pffeifer ott van nagyanyja mellett. Nincs jele, hogy elégtételt érezne, óvón figyeli, ahogy az idősebb asszony mind megtörtebb tekintettel halad előre a cikk sorai között. Amikor kell, pohár vizet nyújt a megrendült idős asszonynak. A színészek játéka és az operatőr Mansanobu Takayanagi képei visznek szimbolikus tartalmat az egyszerű jelenetbe.


A Spotlight című film a Boston Globe egykori, Pulitzer-díjat nyerő csapatának cikkéhez hasonlóan nem keveri össze a transzcendenst a hétköznapival. Nem próbálja a hitet, vagy az egyház puszta létét belevonni  annak taglalásába, hogy miként fordulhat bűnbe az emberi gyarlóság. Miközben finoman, de egyértelműen utal rá: nincs az a szent küldetés, amely emberek alkotta szervezetben másodlagossá tehetné annak tisztességes működtetését.

Tom MaCharthy filmjét levetítették annak a vatikáni bizottságnak is, amely gyerekmolesztálási ügyek feltárására jött létre. Annak idején a bizottság elnöke Seán O’Malley bíboros irányította a nyomozást a Boston Globe által feltárt ügyben. A bizottság egy másik tagja, Peter Saunders kiválónak nevezte a filmet. Azt mondta, hogy minden papnak és katolikusnak látnia kell.

Hasonlóan nyilatkozott a a Vatikáni Rádió vezetése is. Álláspontjuk szerint a Spotlight „lenyűgöző” és „őszinte” produkció.