A nemzeti trikolorból hajtogatott kitűzőt Európában a francia forradalom tette ,,divatossá“. A párizsi események ihlethették meg Szendrey Júliát is, amikor 1848. március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első példányát.
,,Az eredeti szabály szerint a kokárdán a színek mindig belülről kifelé olvasandók, a zászló fölső része kerül a kitűző belsejébe, az alsó része pedig a külső szélére. Szendrey Júlia Petőfinek készített kokárdáján viszont az olasz színek sorrendje figyelhető meg. Valószínűleg már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, nem mindenki tudhatta hogyan kell helyesen hajtogatni. Manapság téves történelmi berögződések és a hagyomány miatt legtöbbször a piros van kívül és a zöld belül” – érvelnek a kokárdareformerek, és idézik Katona Tamás történész egy, 1848. március 15-éről tartott előadásának szavait:

,,…A kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó. De már 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros, mert úgy csinosabb. Az olasz kokárda, amit mi hordunk, mert ugye az osztrák fekete-sárga kokárdát is úgy hordták, hogy a katonának a csákóján egy sárgaréz lap volt és a közepén egy fekete gomb. Fekete-sárga. Tehát így kellene kinéznie a kokárdának.”

Katona Tamás szerint azért kellene fordított állásban – kívül a zöld, legbelül a piros szín – elkezdeni a hajtást, hogy alul a két keresztben álló farkincánál ne fejtetőre állva legyen látható a szemnek megszokott színsorrend, vagyis azért legyen nagy szakaszon kifordítva a nemzetiszínű szalagcsík, hogy alul, egy jóval kisebb darabkán a szemnek megszokott formát mutasson.

Egyes zászlótörténészek úgy tartják: ha van farka a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros, belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak.

Forrás: 13.kerulet.ittlakunk.hu