Mindenki másképp csinálja – ez érvényes a digitális világra is. Van, aki egész nap szeretne, van, aki megelégszik egy-két órával, és van, akit egyáltalán nem érdekel a virtuális világ – derült ki a Napközben összeállításából.
Gyerekek játszanak a saját táblagépükkel az észak-hollandiai Sneekben. MTI/EPA/Catrinus Van Der Veen
Faragó Judit, a Digitális Szülő Program felelőse arról számolt be, hogy 2003-ban még az volt a cél, hogy a fiatalokat és a nagyszülőket együtt vonják be az internet világába. Játékos vetélkedőket szerveztek, melybe mindkét korosztályt meghívták.

Makai Gábor klinikai szakpszichológus azt mondta: az mindig informatív, ha a digitális világ börtönébe kerülünk. Nem a digitális világ és nem a közösségi oldalak a rosszak, hanem mindig magunkban keressük az okokat. Pszichológiai értelemben akkor van baj, ha kialakul valamilyen függőség. Ha nem tudja kontrollálni a gyermek a tevékenységet, és állandó sóvárgás alakul ki, ami akár fizikai tüneteket is mutathat.

Maga a függőség, a sekélyes kapcsolat anya és gyermek között mindig következmény. Ami mögött áll, az a szorongás vagy a személyiségzavar. Ha nem tud a gyermek élő kapcsolatot kialakítani, az arról szól, hogy tulajdonképp elkezd rejtőzködni. Ilyenkor a digitális világ burok és védelem. A gyermek fél belehelyezni magát kapcsolati helyzetekbe, retteg az elutasítástól, vagyis egy önértékelési probléma áll a háttérben.
Gyerekek játszanak a saját táblagépükkel az észak-hollandiai Sneekben. MTI/EPA/Catrinus Van Der Veen
Dr. Fehér Katalin Budapesti Gazdasági Egyetem tudományos főmunkatársa arról beszélt: erasmusos hallgatóik például nagyon örülnek annak, hogy videokonferenciával be tudnak kapcsolódni az otthoni órákba, és nem maradnak le.

Egy életen át tanuljuk, hogy használjuk tudatosan a rendelkezésre álló technikát. Olyan világ felé haladunk, amit a sci-fikból ismerünk, szenzorok vesznek körül bennünket, s ezek is adatokat szolgáltatnak rólunk, melyek optimalizálják a környezetünket.


Mennyivel könnyebb egy okostelefonnak vagy egy okoskarórának bediktálni vezetés közben egy sms-t, mint bepötyögni azt egy érintőképernyőn – vetette fel. A technológia fejlődése nem csak a profitról, hanem a biztonságról is szól, illetve arról, hogyan lehet értékesebb, élményekkel telibb az életünk. És nem csak a virtuális életünk, hanem az is, amit megélünk – fejtette ki.

Megemlítette, hogy egy spanyol alkalmazás, a Happy Maps például egy olyan navigációs rendszert jelent, melyben nem feltétlenül a leggyorsabb, legrövidebb utat kínálják fel a felhasználónak, hanem azt, amelyik a legszebb, legérdekesebb, legtöbb élményt rejti. Így az offline környezet jobban felfedezhetővé válik – fogalmazott.

A szülőknek meghatározó szerepük van a kultúra, így a digitális kultúra átadásában a gyermek felé. Fontos az arányosság, tudatosság, fokozatosság, vagyis nem árt időbeli korlátokat állítani, és ebben mi magunk is példát mutathatunk – hívta fel a figyelmet Faragó Judit.

Ha nem vigyázunk, személyiségükben éretlen gyermekeket engedünk bele egy olyan világba, mely számunkra is ismeretlen lehet. Ezért az is feladata a szülőnek, hogy a digitális világban informált legyen, egy kicsit mindig „előremenjen”. Fontos a hagyományos kultúra átadása, az értékrendszer kialakítása is – vetette fel.

A napi rutinok visznek bennünket, de ezekben vannak mérföldkövek – fogalmazott Dr. Fehér Katalin. Ha van egy családi esemény, ott is előkerülnek a kütyük. Megmosolyogtató, amikor négy családtag ugyanazt az ételt, ami ott van előttük, fotózza, és különböző embereknek megosztják. Gyakorlatilag folyamatosan termeljük a mediatizált fotókat, fényképeket, videókat, fölrakjuk közösségi oldalakra, blogokra. Egy élményvilágot generálunk, ez adja magát, nehezen megkerülhető.

A másik oldalon pedig ott vannak azok a tartalmak, amelyeket nekünk termelnek, letöltött fotók, videók, filmek. Azokat a médiatermékeket, amelyeket a képernyőn keresztül „fogyasztunk”, kifejezetten azért hozzák létre, hogy irányítsanak bennünket. Úgy vannak megszerkesztve, felépítve. Ez sokkal egyszerűbb, mint nekünk kitalálni, hogy a környezetünkből mi érdekel bennünket. Itt jön be az a tudatosság, hogy nagyon fontos határt szabni: hol lehet azt mondani, hogy ez még eddig érdekes, és honnan tekinthetünk úgy a vizuális ingerekre, hogy azok már csak rágógumik az agynak – emelte ki.

Kossuth Rádió