Ausztrália Nagy-korallzátonya, a világ leghatalmasabb ilyen képződménye, egy új kutatás szerint a véltnél jóval nagyobb veszélyben van a savasodó óceánok miatt.
A tanulmány szerint nagy valószínűséggel gyorsul majd az aragonit – a korallok által vázuk felépítéséhez használt ásvány – mennyiségének csökkenése, ahogy az óceán elnyeli az emberi tevékenységekből származó szén-dioxidot.

Ez a folyamat megzavarja az óceáni kémiát, folyományaképpen csökken a pH-szint, ezáltal kevesebb lesz az aragonit, avagy a kalcium-karbonát kristályos formája. A létfontosságú ásvány nélkül a korallok nem tudják újjáépíteni vázukat, és idővel szétbomlanak.

A Nature Communications folyóiratban közzétett kutatásban ausztrál és Szaúd-arábiai szakemberek új modellt alkottak, hogy felbecsüljék az aragonittelítettség szintjét – ami árulkodik a későbbi korallrétegekről – a Nagy-korallzátony több mint 3000 különálló zátonyán.
Nagy-korallzátony. (Fotó: AFP) Nagy-korallzátony. (Fotó: AFP)
A 2300 kilométeres struktúrán az egyes zátonyok aragonitszintjének fizikai lemérése lehetetlen feladat. Ezért a csapat az óceáni keringés és vízkémia modelljét, valamint közvetlen megfigyelésekből kinyert információkat használt fel a kutatáshoz, amellyel fel tudták tárni a korábbi felmérésekben nem észlelt regionális különbségeket.

Becsléseik szerint az aragonittelítettség mértékének jövőbeli hanyatlása az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) által jósoltnál jóval drasztikusabb lehet a Nagy-korallzátonyon.

Mindeközben a Nature-ben megjelent másik tanulmányban kutatók először támasztották elő természetes környezetben elvégzett kísérlettel, hogy az óceáni savasodás gátolja a korallzátonyok növekedését. A kísérletben módosították a tengervíz kémiáját, hogy a légkörben lévő többlet szén-dioxid hatásait imitálják - írja a The Guardian.

Az eredmények bizonyították, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásához kapcsolható óceáni savasodás már jelenleg is lassítja a zátonyok növekedését.

Az amerikai kutatók a vizsgálathoz a Nagy-korallzátony egyik részén manipulálták az átfolyó tengervíz savasságát. A zátony pH-értékét az iparosodás előtti időkéhez közelítve növelni tudták a kalcium-karbonát lerakódásának mértékét.
Korallzátony Balinál (Fotó: AFP)
Mindez azt sugallja, hogy még ha jelentősen is csökkentjük a szén-dioxid-kibocsátás mértékét, talán már most késő meggátolni a koralltakarónak, az ökoszisztéma sokféleségének, és ellenálló képességének potenciális veszteségeit. A csapat nagy eltéréseket fedezett fel az egyes régiók között, és úgy hiszi, a belső és a déli zátonyokat sújtja leginkább a károsodás veszélye. Úgy vélik, adataik hasznosak lehetnek a helyi korallvédelmi szervezeteknek.

Az IPCC szerint a magasabb szén-dioxid-szintek miatt az óceánok 26 százalékkal savasabb váltak, mint az ipari korszak kezdetén, ami akár már most kihalásra kárhoztathatja a zátonyokat.

Tengeri teknős úszik a Nagy-korallzátonynál. (Fotó: Reuters/Daniel Munoz) Tengeri teknős úszik a Nagy-korallzátonynál. (Fotó: Reuters/Daniel Munoz)


A Természetvédelmi Világalap (WWF) adatai szerint a világ korallzátonyainak közel harmada már elpusztult, a maradék az évszázad közepére eltűnhet.

Eme egyedülálló ökoszisztémák az óceán kevesebb, mint 1 százalékát foglalják el, de a tengeri fajok mintegy negyedének otthonai, többek között az emberek táplálkozásához és megélhetéséhez szükséges kritikus halfajoknak is.

MTI