Pápua-Új-Guinea egyik szigetén kutatók a mangrove varánuszok új fajára bukkantak. A rokonaitól több száz kilométerre szakadt faj egyedülálló a Mussau szigeten, emellett egyetlen nagy testű, szárazföldi ragadozója és dögevője.
Valter Weijola finn kutató, a vizsgálat vezetője biogeográfiai furcsaságként emlegeti az élőlényt, amely bő 20 éve az első Pápua-Új-Guineában leírt varánusz. Az eredményekről a ZooKeys folyóirat számolt be.

A varánuszok fontos ökológiai szerepet játszanak sok szigeti ökoszisztémában a Csendes-óceán délnyugati részén. Ragadozó emlősök soha nem kolonizálták a régiót a szigetek elszigeteltsége miatt, helyettük eme nagy testű, aktív, intelligens gyíkok töltik be a csúcsragadozók és dögevők szerepét. Az új fajt is felölelő csendes-óceáni varánuszcsoport (Varanus indicus) olyannyira sikeres volt tengerentúli terjedésében, hogy mára az indonéziai Moluccastól a keleti Salamon-szigetekig és Mikronéziáig, jó néhány faj lakja szinte mindegyik földdarabot.

Az új őshonos fajt Mussau viszonylag száraz, part menti vegetációjában figyelték meg, de a finn kutatók szerint valószínű, hogy a sziget belsejében az érintetlen erdőség maradványait is otthonának tekinti.

A hivatalosan leírt nőstény egy méteres, farka másfélszer hosszabb sötét alapú, sárga és narancs jelölésekkel díszített testénél. A kifejlett egyedek farka türkiztől a kékig, különféle árnyalatokat visel. A faj másik egyedi jellegzetessége halovány sárga nyelve, amelyen csupán három másik fajjal osztozik a csoporton belül. A varánusz a kutatók megfigyelései szerint rákokkal, más hüllőkkel és tojásaikkal, illetve apró madarakkal táplálkozik.

A Varanus semotus nevet kapta, ami a viszonylag apró és részben vulkanikus sziget félreeső mivoltára és elszigeteltségére utal. A közelebbi megfigyelések feltárták, hogy a hüllő eltér az Új-Guineán és Új-Britannián élő rokonaitól. A genetikai vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy igen hosszú ideje, a becslések szerint 1-2 millió éve – talán még régebben – elszigeteltségben él.

Weijola szerint eme esetben a kulcsszó az elszigeteltség, ami ösztönözte a fajfejlődést, és a Csendes-óceán déli régióját a Föld egyik biodiverzitási gócpontjává változtatta. A Mussaura (Új-Guineáról vagy Új Britanniáról) érkező élőlényeknek 250-350 kilométernyi nyílt vízen kellett átkelniük, vagyis nem sokszor kerül sor ilyesmire.

Ezáltal, amint a varánusz őse megérkezett, valószínűleg egy vemhes nőstény képében, a populáció teljes egészében elszigetelődött.