Az oroszországi Szmolenszk alatti Katyńban végzett feltárások közben 1943-ban a németek tömegsírokra bukkantak. Az áldozatok a lengyel hadsereg tagjai voltak, akiket 1940-ben az NKVD, azaz a szovjet Belügyi Népbiztosság végeztetett ki.
A Szovjetunió Lengyelországgal szemben elkövetett agressziója után - 1940 tavaszán -  az NKVD politikai okokból közel 22 ezer lengyel állampolgárt ejtett foglyul. Az áldozatok a lengyel hadsereg katonatisztjei voltak, köztük kiváló parancsnokok és stratégák, rendőrök, hivatalnokok, diákok, professzorok, művészek, orvosok, tanárok, jogászok. Az elfogottak között volt a lengyel hadsereg tartalékos századosa, Korompay Emánuel Aladár, a Varsói Egyetem magyar lektora is.

A lengyel foglyokat 1940. március 5. után végezték ki a Szovjetunió Kommunista Pártja politikai bizottságának határozata alapján. Több mint 25 ezer, ukrajnai és belorusz börtönben tartott lengyel hadifoglyot gyilkoltak meg.  A döntést a bizottság tagjai egyöntetűen elfogadták - Sztálin, Vorosilov, Molotov, Mikojan, Kalinyin, Kaganovics és Berija sáját kezűleg írták alá a dokumentumot. A mészárlás áldozatait tömegsírokban temették el Katyńban, Szmolenszkben és Mednoje térségében. A kivégzések 1940 áprilisától májusig tartottak. 

(Ezt megelőzően megközelítőleg 15 ezer embert tartottak fogságban az NKVD speciális táboraiban Sztarobelszk, Osztavkov és Kozelszk térségében. Többségük katonatiszt és rendőr volt. További 7 ezer lengyel állampolgárt - főként civileket – a keleti börtönökben helyeztek el az ukrán és belorusz köztársasági kerületben, azaz Lengyelország 1939-ben a Szovjetunióhoz csatolt területein. Nyughelyük a mai napig ismeretlen.)

A lengyel foglyok halálba vezető útja 1940. április 3-án indult meg a kozelszki, osztavszkovi és sztarobelszki táborokból. A három tábor likvidálása ugyanabban az időpontban történt, a moszkvai központ előkészítette egységes terv szerint. 

Katyń volt az egyik az öt helyszín közül, itt 4410, a kozelszki táborból elhurcolt hadifoglyot gyilkoltak meg április 3. és május 12. között. Az áldozatokat vasúton, majd Gnyezdovo állomástól buszokon vitték a kivégzés helyszínére, ahol a tisztek fejére húzták kabátjukat, kezüket kötéllel hátrakötötték. Valamennyiüket hátulról lőtték fejbe. A meggyilkoltakat nyolc tömegsírban helyezték el. 

Az igazságot közel fél évszázadon át elhallgatták.

A katyńi tömegsírok feltárását a németek 1943. április 13-án adták hírül. (A sírok vizsgálatában a Debrecenhez is kötődő Orsós Ferenc patológus is közreműködött. )A német bejelentés után két nappal a moszkvai rádió közleményében az hangzott el, hogy  a mészárlást a németek követték el 1941-ben, a szmolenszki térség elfoglalása közben. A lengyel vezetés - a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével – azonnal megkezdte az az ügy tisztázását. 

Az igazság a katyńi mészárlásról közel fél évszázad után derült ki. Csak 1990. április 13-án ismerte el a Szovjetunió, hogy a gyilkosságokat az NKVD követte el. A kivégzések felelőseként az NKVD népbiztosát, Lavrentyij Pavlovics Beriját és helyettesét, Vszevolod Merkulovot nevezték meg. Ugyanezen a napon mutatta be a Szovjetunió elnöke Michail Gorbacsov a lengyel elnöknek Wojciech Jaruzelskinek a lengyelek ellen elkövetett mészárlás archív dokumentumait. 

Két évvel később, 1992 decemberében Borisz Jelcin javaslatára az Orosz Állami Levéltár igazgatója, Rudolf Pichoj átnyújtotta a varsói kormánypalotában Lech Wałęsa részére a katyńi ügy fő iratainak másolatait. A dokumentumokat 1992-ben publikálták Lengyelországban, a „Katyń. A népirtás dokumentumai” című kötetben, Oroszországban pedig a „Voproszi Isztorii” havilap első számában. 

2000-ben a katyńi mészárlás 60. évfordulójának alkalmából Harkovban, Katyńban és Mednojban lengyel temetőket nyitottak meg.

2005-ben az Orosz Katonai Ügyészség lezárta 14 évig tartó vizsgálatát a  tömegmészárlás ügyében. Az oroszok kijelentették, hogy nincs semmiféle alapja annak, hogy a katyńi gyilkosságokat népirtásnak nyilvánítsák; azzal az indokkal, hogy „…a lengyel katonatisztek internálása, fogva tartásuk módja, a bánásmód velük szemben megfelelt az azokban az időkben kötelező normáknak, bár a megölésük bűncselekmény volt, de jellegében nem a lengyel nép kiirtását célozta.” 

Április 13-át a Lengyel Köztársaság országgyűlése 2007. november 14-én a katyńi mészárlás áldozatainak emléknapjának nyilvánította. 

2010. április 4-én a Lengyel Légierő 101-es oldalszámú utasszállító repülőgépe lezuhant Szmolenszk közelében. Fedélzetén a katyńi vérengzés 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre tartó Lech Kaczyńskival, a Lengyel Köztársaság elnökével, valamint a lengyel politikai és katonai vezetés számos tagjával. A repülőgép 96 utasa közül senki sem élte túl a katasztrófát.