Hatalmas felháborodást keltett az a dokumentumfilm, amely egy beteg férfi küzdelmét mutatja be. A férfi Svájcba utazott, hogy meghalhasson, ott ugyanis engedélyezett az eutanázia.
A filmet ma este akarja bemutatni a BBC. A kamerák ugyanis végig a férfi mellett voltak, még akkor is, amikor megkapta a halálos injekciót.

Az 57 éves Simon Binnernek motor neuron betegsége volt. Ez a betegség súlyos fogyatékossághoz, majd halálhoz vezet. Megtámadja az agyat és az akaratlagos izommozgást gátolja. Így aki ebben szenved, egy idő után már nem képes járni, nem tudja mozgatni a kezét, nem tud beszélni, nyelni, de még levegőt venni sem. Azt akarta elkerülni Binner, hogy már csak gépek tartsák életben, és nem akarta, hogy a családja lássa az agóniáját. Ezért döntött úgy, hogy inkább véget vet az életének, amíg van szabad döntése.

A BBC 10 hónapig követte a férfi és családja minden lépését, azt akarták megmutatni, milyen döntéseket kellett meghoznia és milyen érzelmeket keltett hozzátartozóiban mindez. Azt azonban a felesége már nem akarta, hogy az utolsó percek is szerepeljenek a filmben, valamint az, hogyan könyörgött férjének, hogy gondolja meg magát.

Bár még a filmet nem mutatták be, máris többen amellett érvelnek, hogy sosem lenne szabad bemutatni, mert túlságosan felkavaró és túl intim belesni egy ember utolsó perceibe. A kritikusok szerint pedig azért lenne veszélyes ezt bemutatni, mert így újra elkezdődne a harc az eutanázia legalizálásáért, amit a brit törvények tiltanak.

Alistair Thompson, a Care Not Killing szervezet szóvivője szerint a film túl szépnek mutatná be az eutanáziát, így többen is „kedvet kapnának hozzá”. A szervezet egyébként hospice hálózatot üzemeltet, segítenek a végstádiumban lévő betegeknek és családtagjaiknak, és elutasítják az eutanáziát. „Komoly aggályokat vet fel az, hogy pont egy ilyen filmet akarnak bemutatni a közszolgálati televízióban. Ezzel el tudják ferdíteni a tényeket és akár meg tudják változtatni az emberek gondolkodását az eutanáziáról, miközben említést sem tesznek más lehetőségekről, így a hospice-hálózatokról vagy a palliatív kezelésról” - mondta.

A palliatív kezelés célja elsődlegesen már nem a gyógyítás, hanem a betegek szenvedésének csökkentése, a lehető legjobb életminőség biztosítása. Magában foglalja a tünetek kezelésén túl a döntéshozatalban való segítségnyújtást, a betegnek és családtagjainak nyújtott gyakorlati segítséget is az emberi méltóság megőrzése érdekében.

„A film azt az érzést keltheti, hogy értéktelen vagy, ha gyógyíthatatlan beteg vagy, és inkább öld meg magad. Már így is öngyilkosság miatt hal meg a legtöbb fiatal ebben az országban, így ha még be is mutatjuk, hogy ez máshol elfogadott, akkor a tinédzserek is azt fogják hinni, ez a legegyszerűbb módja a problémák megoldásának” - mondta a szóvivő.

Az eutanázia számos kérdést vet fel, az ellenzői legfőbb érve az, hogy egyetlen ember sem ölhet meg egy másikat, valamint még mindig bizonytalan, vajon tényleg a beteg akar-e meghalni. Kétféle eutanázia van: az aktív és a passzív. A passzív esetében a beteg lemond a gyógykezelésről, az aktív esetében pedig a halálba segítik. Ezt nem feltétlenül az orvosnak kell elvégeznie, de a gyakorlati szempontok alapján ezt szokták kérni. Ez az orvosok számára is etikai kérdéseket vet fel, hiszen ők felesküdtek az élet védelmére, ám az önrendelkezési jogot egy végstádiumban lévő betegnél is tisztelniük kell.

2001-ben Magyarországon is nagy port kavart Faludi Tímea esete, aki Fekete Angyal néven lett ismert. Az ápolóként dolgozó nő hét beteget gyilkolt meg a budapesti Nyírő Gyula Kórházban. Saját bevallása szerint nem bírta nézni, ahogy szenvednek. Ő ezt eutanáziának gondolta, ám tőle egyetlen esetben sem kérték a betegek, hogy segítse őket halálba, így valójában sorozatgyilkos volt.