Miért érezzük azt egy szakításkor, hogy széthasadtunk? Miért hívjuk fel utána mégis az exünket? Miért érzünk fizikai fájdalmat? A kutatók ezekre is választ adtak.

Tudjuk, milyen borzasztó érzés, amikor szakítunk valakivel: mintha csak meghasadnánk belül. Érdekes azonban, hogy a szakítást követő időszakban tényleg ütköznek egymással különböző agyi területeink, így nem is csoda, hogy azt érezzük, semmi sincs a helyén. A tudomány szerint olyan ez a folyamat, mintha megint szerelembe esnénk - csak éppen fordítva.
A függés

Akár pár hónapig, akár évekig voltunk együtt a párunkkal, szakítás után visszakerülünk abba a fázisba, amikor minden a másikról szól. Kezünk ügyébe kerül az összes régi fotó, beugrik az összes hely, ahol együtt voltunk, sokkal többet gondolunk rá. Ez amiatt van, mert az idegpályáinkon újraaktiválódnak a jutalmazó mechanizmusért felelős idegsejtek. Ezek a neuronok nemcsak a kezdeti, szerelmes fázisban aktívak, hanem például kokain és nikotin fogyasztásakor is - már ennyiből sejthetjük, hogy így alakul ki a függés. Az idegsejtek ugyanis dopamint termelnek, ennek hatására pedig agyunk még több dopamint fog kívánni, és olyan viselkedésminták felé hajt minket, melyeknek köszönhetően még több dopamint tudunk termelni. Egy romantikus kapcsolat kialakulása közben a viselkedésminták középpontjában a párunk áll. 

Ahogyan egyre közelebb kerülünk a hosszú távú párkapcsolathoz, úgy csendesül el ez a mechanizmus. A szakítás viszont újra beindítja a dopaminéhséget, jutalmazó rendszerünk pedig a korábbi motivációt, (most már csak volt) párunkat akarná ehhez használni - de a szakítás miatti megrázkódtatás miatt már nem a pozitív válaszokat kapja vissza. Ilyenkor pedig előfordul, hogy erősebben löknek vissza érzéseink a múlt felé - ezért is hívjuk fel egy ital után az exünket vagy akarhatunk még egy utolsó búcsúszexet. És mivel ezek az érzések agyunk igen alapvető funkcióihoz kötődnek, a motivációk is az éhség és a szomjúság erősségével hatnak - nem csoda tehát, hogy ha akarjuk, sem tudjuk őket figyelmen kívül hagyni.

A fájdalom

Több kutatás is azt állítja, hogy szakítás után nem csupán a jutalmazó rendszer mechanizmusai aktívak, hanem agyunk azon területei is, amelyek a szenvedést, a fizikai fájdalomra adott válaszokat kezelik. Szakítás után éreztük már, hogy mellkasunk összeszorul, gyomrunk forog vagy olyan süllyedő érzés lesz rajtunk úrrá, ami a rossz híreket szokta követni. Agyunk ilyenkor azt mondja testünknek, hogy valami borzasztó dolog történik éppen, ez pedig számos reakciót indít be bennünk: az ilyenkor felszabaduló stresszhormonok hatással vannak szívünkre, emésztő- és immunrendszerünkre is. (Extrém esetben még a takotsubo-kardiomiopátia, ismertebb nevén "megtört szív szindróma" is kialakulhat, ami akár halálos is lehet - de ne aggódjunk, ennek esélye igen kicsi.)

Érdekes, hogy az összes eddig végzett tudományos kutatás azokat vizsgálta, akikkel szakítottak és nem azokat, akik másokkal tették ezt, úgyhogy egyelőre nincsenek eredmények arról, hogy az ő agyukban mi történik. A logikus magyarázat az lenne, hogy náluk a függőség és az érzelmi kapcsolódásért felelős idegpályák lassan kikapcsolnak vagy erodálnak - egészen addig, amíg egy nap már úgy ébrednek fel, hogy tudják: a románcnak vége.

A szakítás okozta fájdalom nem tart rövid ideig - a tudomány és a gyakorlat is azt mondja, hogy hat hónaptól két évig tarthat ez az időszak. Tudnunk kell viszont, hogy a fájdalom a szakítás természetes része. A fájdalmon az agy is próbál túllépni: az agy frontális kérgének azok a területei aktívak, amelyek kontrollálják az impulzusokat és szabályozzák a viselkedésmintáinkat - azaz, új kezdetek felé irányítanak minket. A folyamatra mi is hatással lehetünk: foglaljuk le magunkat, menjünk barátok közé és akár szántszándékkal hangoljuk át régi emlékeinket, tegyünk eléjük negatív előjelet - így könnyebb lehet istenhozzádot mondani.