Mani (216-276), a harmadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, filozófus, államférfi és vallásalapító.
Mani perzsa, párthus királyi rokon és a mágusok előkelő családjának ivadéka volt. Tanult ember volt és kitűnő szervező is egyben. Az egyháza olyan jól szervezettnek bizonyult, hogy még egy ilyen nagy kaliberű egyéniségnek, magának az alapítójának a halálát is túlélte. Sőt, mivel tanait egyszerűen, áttekinthetően, és mindenki számára kedvezően, erőszakmentesen, (nem hirdettek erőszakos térítést, stb.) nem kiválasztottságra alapozva fogalmazta meg, az széleskörűen terjedt mindenhol világszerte.

A manicheizmus olyannyira elterjedté vált egész Európában , és a világ más területein – a korabeli Párthus Birodalom területén (mai Irán, India, közép-Ázsia), és Kínában- hogy kihívta maga ellen a Római Birodalom (eleinte az Olümposzi több istenhivő tanokra hivatkozva üldözték őket) és a Római Katolikus Egyház haragját (I. Leó pápa kezdte meg a manicheista keresztények elleni pereket melyben a fennmaradt iratok alapján a főbb vádpontok azok, hogy a manicheista egyház több hívet számlál, és jobban szervezett, mint a római; ez a közvetlen támadás természetesen elkerülhetetlen konfrontációkat okoz; Attila azért fordul vissza Róma alól, mert a pápa megígéri, hogy nem fogja perbe az egyik északi manicheista püspököt, és híveit).

A manicheusok filozófiai iskolákat alapítottak eleinte a görög provinciákban, majd Olaszországszerte, végül Európaszerte. Befolyása mind a zsidó, a keresztény és a későbbi mohamedán vallásban is érezhető. A manicheista tanok ezen kívül hatással voltak még a korabeli eretnek szektákra is.

Mani tanításának egyik fő jellemzője a Mithrász-kultuszból ismert jó és rossz harca, egymásra hatása. A manicheisták a tudást a hit alapjának, támaszának tartották, tehát tudományosan rugalmasak voltak, a Római Katolikus Egyházzal ellentétben.
Mani tanításai szerint: öröktől fogva két ország van: a világosság és a sötétség országa. A világosság országában teremtette Isten az ősembert, a sötétség országából származott a sátán. A sátán berontott a világosság országába és nagy részét elrabolta. Egy angyal a világosság és a sötétség országának keverékéből alkotta meg a földet.

Az ember is ilyen keverékből áll, de a nőben több a sötétség. Jézus óvta az embereket a nővel való nemi érintkezéstől. Mani ezen felül még az érintését is megtiltotta annak ami a sötétségből származott. Azt tanította, hogy a vallás a földhöz kötött világosság megváltásából a fényfelszabadításból áll.

Követőit ez alapján két csoportra osztotta:

1. tökéletesek: – kiválasztottak – ennek a rétegnek tiltott volt a tisztátalan beszéd és élvezetek (főként hús és bor), a közönséges (fizikai) munka, és a nemi érintkezés.

2. tökéletlenek: nekik a tíz parancsolatot kellett betartaniuk; engedélyezve volt számukra a házasság és a fizikai munka; mindnyájuk köteles volt böjtöket tartani, imádkozni, és mindnyájuknak hinniük kellett Istenben, az ő világosságában, erejében és igazságában; az úgynevezett négy nagy dicsőségben.
A manicheusok teljesen elvetették az Ószövetséget, és az Újszövetségből az Apostolok cselekedeteit. Az evangéliumokat félreértelmezettnek, és ennek következtében félremagyarázottnak, valamint így a másolások által meghamisítottnak, eltorzítottnak tartották.

Diocletianus császár is üldözte őket, mert nem politizáltak és így nem foglaltak állást sem. Szent Ágoston is kilenc évig manicheista hívő volt, azonban ennyi idő után sem avatták fel a felsőbb rendbe. A római egyház szolgálatába állt, és vezetőjük, Faustus ellen 33 könyvet írt.

Ez a vallás nem egészen idegen a magyarságtól. Bár a legutóbbi kutatások szerint nem a Mani-i forrásból, de Scithianos tanai voltak az ősmagyarok vallásának alapjai. Erre utal a Szent Korona szimbólumrendszere, melynek a négy napkorongból álló eddig térkitöltő elemnek nevezett zománckép-motívumai manicheisták. A négylábú állat és a madár a tűz és a levegő közegének szimbólumai a manicheizmusban, ahol (kizárólag itt) megtörténhet a fényfelszabadítás. A 8 manichesta apostol a manicheista felsorolás szerinti sorrendben szerepel a koronán.

A népköltészetünkben is bőven található manicheista-rokon szimbólum, és a nemesi kúriáink szőlő és dinnyemotívumai sem

elhanyagolhatók (nagy fénytartalmú gyümölcsök). Érdemes megemlíteni a Corpus Juris Hungaroris – a magyar törvénytár – tartalmát is, amely 1046-ban a Vata féle pogánylázadás után tiltja az alábbiakat: rítos etnikos gentilis skitikos – azaz a szkíta nemzeti népi szokásokat.