A világ a média miatt igen kicsi lett, mondja Gall Gábor, akinek a képeit láthatta már Chicago és Sidney közönsége is.
Különleges, rendhagyó egyénisége Gall Gábor a debreceni képzőművészeti életnek. Szerencsen született, lehetett volna református lelkész is, de nem lett: a festészet világát választotta. Nagyon hamar felfigyelt rá a szakma, alig húszegynéhány évesen már kiállításokon szerepeltek képei – külföldön (Chicago, Sidney stb.) is. Óriási műgonddal, nagyon precízen nyúl minden témájához, alkotásai meghökkentően színesek olykor, és a végletekig kimunkáltak. Amikor számokról kérdezzük, azt mondja, százhoz közelít a kiállítások száma, ahol képei megjelentek, és nagyjából ezer képet festhetett. Képein különleges tájak, rózsák, nők is feltűnnek. Egy olyan világ, ami ismerős, és amire mégis rácsodálkozunk.

Kérdés: Minden változik – ezt gyakran szokta emlegetni. Ez jó, vagy nem? Muszáj alkalmazkodni a változásokhoz? Kell a korral törődni, ahol élünk?

Gall Gábor: Hát igen, az idők változnak, és mi is bennük és velük együtt. Mindez tapasztalatokat és ismereteket ad, egyúttal kidomborítja a létezés három alapvető kérdését. Honnan jössz? Hova tartasz? Ki vagy? Az ember kettős lény: élhet földhöz ragadtabb, egyszerűbb életet, vagy felfedezheti a benne meglévő isteni potenciált, életre keltheti, és annak értékrendje szerint élhet. Egyszerűbben fogalmazva: az ember döntéseit a lélek javára, vagy annak ellenére hozza meg. Nincs több variáció. Itt a tudatosságon van a hangsúly. A tudatosság a kozmikus és egyetemessel való együtt mozgás készségét és képességét is jelöli. A kikelet, virulás és hanyatlás kronoszi világában tehát mindenki változásnak van alávetve. Így kedvező, ha az ember érti az idők szavát, látja a jeleket, s nem mint valami jós, de képes az abszolút jelenben állni és élni általuk.
Kérdés: Minden korban felteszik a kérdést: mi a feladata a művészetnek?

Gall Gábor: Ugyanaz, mint mindig is volt: az emberi jelenséget a saját lehetőségein túlra segíteni, és persze a katarzis. Most van csak igazán szükség rá. A művészet a szépség és a méltóság letéteményese, út az ember nemességéhez, spiritualitásához. Mert bárhol küzd, harcol, vívódik is az ember, ahogy egyre többen tudják ma már, nem ő vívja a háborút, viszont ő veszti el, ha nem ébred fel a lélek valóságában. A művészet segíthet ebben a küzdelemben.

Kérdés: Sokféle megközelítés feltűnik a képein: virágok, misztikus témák is.

Gall Gábor: A művészeten át érezhető egy olyan nyelv, amit úgy is fogalmazhatnék, hogy látomás általi láttatás. A láthatatlant, a halhatatlant, vagyis azt, amiről nem lehet beszélni a művészet megsejteti. Vannak analógiák: ilyen a lélek-madár-virág vagy az energia örvényei, a csakrák stb.

Kérdés: Nagyon sokféle irány van a művészetben, a képeit nézegetve pedig úgy tűnik, elkötelezte magát a pontos, már-már hiperrealista ábrázolás mellett, akkor is, ha elvontabb, szürreálisabb témákat fest meg. Alkotóként mi foglalkoztatja mostanában?

Gall Gábor: Valójában mindig ugyanaz, csak másként, mivel változunk. Az átlényegülés, spirituális átváltozás lehetőségének megfogalmazása, közlése.
Kérdés: Kiket szeretne megszólítani a képeivel?

Gall Gábor: Az embert az emberben, a maga lelki komolyságában. Hírt kell adni magunkról, munkánkról. Bár mindannyian ugyanazon a földön élünk, az itt történtek mégis mindenki számára más-más használati tartalommal bírnak. Teljesen reális, ha tudjuk, hogy bármit csinálunk, akkor mindig három csoporttal találkozunk. A velünk rokonszenvezőkkel, a velünk ellenszenvezőkkel és azokkal a semlegesekkel, akik számára mindegy, hogy vagyunk-e vagy nem vagyunk. Az ember lakása valamilyen szinten az ő lelki bázisa, ahol regenerálódik, ahol felkészülhet az új napra, ami egyébként soha nem unja meg ismételni önmagát, bár igaz, mindig másként tér vissza.

Kérdés: Milyennek látja a debreceni képzőművészeti életet?

Gall Gábor: Olyannak, amelynek emberek a szereplői. A hasonlók könnyen felfedezik egymásban az embertársat, vagyis a jót. A barátok egymásban az istenit, mint ahogy a szerelmesek is. Ez a dinamika jó, mert az ember egy csodálatos lény.
Kérdés: Létezik jellegzetesen magyar vagy debreceni művészet? Van helyünk Európában, vagy akár a nagyvilágban?

Gall Gábor: A világ a média miatt igen kicsi lett. A mai fiatalok például egy trend szerint öltözködnek, egy nyelvet beszélnek, ugyanazt a zenét hallgatják és a telefon, az internet egységes nemzedékké teszi őket. Egyetemes értelemben a kortárs művészetben is jelen van a kor „hangja”, bárhol keletkezik is az földrajzilag.

Kérdés: Mik a tervei mondjuk az elkövetkező húsz évre? Van programja?

Gall Gábor: Húsz év nagy idő. A belső alapállásom szerint a spirituális valóság megidézése, megsejtetése a műveimmel, egyszerűen, tisztán, szeretettel az embertársaimnak.

Gall Gáborral és képeivel legközelebb november 29-én lehet találkozni: Átlényegülés című életút kiállítása 11 órakor nyílik a DOTE Elméleti Galériában, az Arco Nobile vonósnégyes közreműködésével. A tárlat december 20-ig lesz látogatható. A művész az eseményen – tekintettel a közelgő ünnepekre – három alkotását kisorsolja a megnyitó látogatói között.