Ez egy ,,ima”, olyan értelemben, hogy többször elolvashatod, amely inspirálhat abban, hogy múltbéli hibáidat elfelejtsd. A múlt hibái sokszor annyira megzavarják elménk békéjét, hogy semmi más nem jár a fejünkben, csak az elkövetett ,,tragédiát” gondoljuk át újra és újra, százszor, ha nem ezerszer. Ez nem csak boldogtalanná tesz, de bevésődik emlékeinkbe is, ami miatt később egy, az élet nyújtotta új helyzetben ismét helytelenül reagálunk, most már az emlék, a múlt miatt.
Ha az itt következő szöveg inspirál, vagy ha úgy érzed, hogy segít abban, hogy megpróbálj egy új életet kezdeni, ,,újjászületni”, akkor olvasgathatod. Ennek persze csak akkor van értelme, ha át is érzed, és érzésedet igyekszel egész nap megőrizni. Ha ezt gyakorlod, az sokat segíthet, de ugyanakkor rájössz, hogy felejteni nem is olyan könnyű, talán még nehezebb, mint tanulni.

Ma behúztam magam mögött a függönyt. Lezárom a történelmemet. Nincs múlt, csak egy behúzott függöny van. Ha visszagondolok a tegnapi napra, nem látom, csak a függönyt. Így nem láthatom az életem kudarcait sem.

A függöny elválaszt hibáim sorozatától, baklövéseim akadályfutásától, a tökéletlenségeimtől, amelyek így nem láthatók, és így nem is tartoznak hozzám. Ezért a mai naptól kezdve csak a tiszta jelenből áll az életem. Nulláról kezdek. Mivel hiányzik a múltam, ezért nem tudom megismételni azt. Ugyanakkor hiányzik a motiváció, hogy kijavítsam régi hibáimat, veszteségeimet nyereséggé alakítsam. Így nem vagyok kényszerhelyzetben.

Javításra nincs is szükség, mert most jó vagyok, hiszen letöröltem a táblát. Végül is minden újszülött jó és ártatlan. Az élet elején álló gyermek nem hibáztatja magát, hanem várja az életet. Nem lép elkövetett hibáinak csapdájába, mert ilyenekkel nem rendelkezik. Most, a mai naptól kezdve én is így élek.

Egy új élet a régi testben. Újjászülettem. Ha magamra gondolok, csak egy vastag, zárt függönyt látok, más nincs bennem. Itt állok a függöny előtt, és nincs mögöttem színpad, nincs mögöttem tér, így nem tudok hátralépni, nincs mire támaszkodnom, nincs mit előhoznom, egyszerűen nincsenek tapasztalataim. Csak itt, a függöny előtt állhatok, a ,,Mostban”, ahol egy teljesen új élet, az átadás-élet van. Az átadás a hibátlan tökéletesség-élet, amely csak a múlt teljes  kizárásával élhető. Többé nem kell tennem semmit, mert nincsenek tartozásaim, ígéreteim, javítanivalóim; a függöny mindent eltakar és lezár. Nincsenek feladataim, nincsenek terveim. Nem kell megoldanom semmit, nem kell kitalálnom semmit, és pont ez a cél. Elfogadni azt, ami van, csak arra reagálni, ami magától adott, fejet hajtani; s lehetőleg tökéletes eszközévé válni ennek a folyamatnak, amit életnek nevezünk.

Nincs felelősség, nincs aggodalom és feszültség. Ami jön, és adatik, azért Isten a felelős, azért esetleg az Ő fejének kell fájnia, ha van neki ilyesmi. Én nem állok szembe a belső erővel. Nem harcolok többé vele a múlt függvényeként, hanem hozzábújok és átadom magam neki.

Nem azt mondom, hogy el kell hinned, hogy múlt nélkül is lehet élni; én csak azt mondom, hogy próbáld ki. Ha megválsz múltad negatív eseményeitől, tapasztalataitól, attól még mindig elő tudod hozni életed inspiráló érzéseit, amikor az megédesítheti jelened. Van még valami, ami ide tartozik. Ha már ,,újjászülettél”, akkor ne csak a múltat zárd le, hanem próbálj meg úgy élni, és olyannak lenni, amit tökéletesnek hiszel. Légy olyan, amilyennek a tökéletes világnak kellene lennie. A tökéletesség az Isteniség. Légy Istenember! Vagyis éld a lehetetlent, azt ami még nem vagy! Élj egy szent napot! Légy egy napra szent!

Ez a gyakorlat sok örömet ad, új dolgokat láthatsz meg magadban, a jót is, és azt is, hogy mi akadályoz abban, hogy jó legyél. Spirituális fejlődésed jövőjét a mában próbálod élni. Izgalmas, érdekes tapasztalat, azonban nem olyan könnyű, ezzel szemben nagyon megéri.

Gunagriha (A Sorsnavigátor c. könyv szerzője)

Gunagriha a videóban elárulja, mi a legfontosabb dolog, amiben változnod kell: