Az Európai Unió országait, azok pártjait igencsak megosztja a kontinensre érkező illegális bevándorlók ügye. A baloldal a problémát jellemzően – akárcsak Magyarországon – a befogadó Európa szlogenjével üti el, míg a konzervatívok többnyire gátat szabnának a modern népvándorlásnak. Elemzésünkben arra kerestük a választ, hogy az európai baloldal retorikája miért ilyen megengedő a migráció kérdé­sében. Kevesen emlékeznek például arra, hogy Franciaországban mind­össze egymillió szavazattal győzött Francois Hollande a jobboldali Nicolas Sarkozy ellen, az pedig meglehetősen beszédes adat, hogy a szocialista győztesre kétmillió muszlim adta a voksát.
Kezdjük Németországgal. A német választások 2002-ben és 2005-ben is rendkívül szoros végeredményt hoztak. 2002-ben gyakorlatilag a bevándorlók szavazatai döntöttek arról, hogy Gerhard Schröder maradt a kancellár. Éppen ezért a török Hürriyet című lap Schrödert „kreuzbergi kancellárként” emlegette, utalva a török negyednek számító berlini városrészre.

A Der Spiegel szerint általában elmondható, hogy az Oroszországból bevándorolt németek hagyományosan a kereszténydemokratákat, míg a török bevándorlók a szociáldemokratákat választják.
2013-ra a „migráns hátterű” választópolgárok aránya 5,8 millióra, azaz csaknem az összes, választásra jogosult közel 10 százalékára nőtt Németországban. Éppen ezért 2013-ban a szövetségi választások előtt már minden párt külön a bevándorlókra célzó kampányt is folytatott. Ennek megfelelően nőtt a migrációs hátterű jelöltek száma, az adott kisebbség nyelvén készítettek választási anyagokat és hirdetéseket, sőt külön üzeneteket és ígéreteket fogalmaztak meg a bevándorlóknak.

A legmesszebb az ígéretekben a keletnémet állampárt utódpártja, a Baloldali Párt ment el, amely a Németországban élő összes bevándorlónak választójogot adna, könnyítene a vízumszerzés szabályain és nem alkalmazná az úgynevezett hasznosságelvet a menekültek esetében.

A 2012-es Európai Társadalmi Felmérés (ESS) adatai szerint a pártválasztó németországi muszlimok 70-90 százaléka valamely baloldali pártot érzi leginkább magához közelállónak. Ugyanezen vizsgálat alapján Németországban a pártválasztó első és második generációs bevándorlók mintegy 55-65 százaléka érez hasonlóan. 2013-ban a Data–4U egy ankarai egyetem és egy németországi török szervezet megbízásából mérte fel a hárommillió németországi török pártpreferenciáit. A kutatás szerint a törökök 64 százaléka a szociáldemokratákat választotta, amely viszont összességében ezzel együtt is csak 25,7 százalékot szerzett. A Zöldek és a Baloldali Párt egyaránt 12 százalékot kapott a németországi török közösségtől, amely a tényleges választási eredményüknél néhány százalékkal magasabb. Az egyébként 41 százalékos kereszténydemokraták a németországi törököktől csak 7 százalékot kaptak.

Mindenesetre a bevándorlók fokozott integrálása, a párt feléjük történő kinyitása a CDU készülő pártreformjának egyik legfontosabb eleme. Szociáldemokrata kezdeményezésre a nagykoalíció tavaly a kettős állampolgárság kiterjesztése mellett döntött, azaz ma már a bevándorlók gyermekei­nek 23 éves korukig nem kell állampolgárságot választaniuk.

Franciaország

A 2012-es francia elnökválasztás második fordulójában a Le Figaro által készített, tízezer fős mintán alapuló felmérés szerint a francia muszlimok 93 százaléka a baloldal jelöltjére, Francois Hollande-ra szavazott. Még az első fordulót követően készült közvélemény-kutatás szerint a muszlim szavazók 59 százaléka – körülbelül kétmillió fő – voksolt Hollande-ra, és csupán 4 százalékuk Sarkozyre, aki egyébként 1,1 millió szavazattal kapott kevesebbet vetélytársánál.
Az, hogy a bevándorlók túlnyomó többsége baloldali jelölteket választ, már korábbi szavazások alkalmával is bebizonyosodott. A 2007-es francia elnökválasztáson Nicolas Sarkozy az ötödik Francia Köztársaság történetének harmadik legmagasabb szavazatszámát érte el, mindezt a franciaországi kisebbségek szavazatai nélkül. Az észak-afrikai bevándorlók és a franciául beszélő afrikaiak 80 százaléka szocialista ellenfelét, Segolene Royalt támogatták. Sarkozy a bevándorlók szavazatainak csak töredékét kapta.

Nagy-Britannia

Nagy-Britanniában a bevándorlók jelentős többsége történelmileg a Munkáspártot favorizálja: körükben a politikai alakulat támogatottsága a 70-es és 80-as években több mint 80 százalék volt, amely azóta némileg csökkenő tendenciát mutat, de túlnyomó többségük továbbra is a baloldalt erősíti. A MORI közvélemény-kutató cég 2005-ös, választások utáni kutatása szerint a megkérdezett bevándorlók körülbelül 60 százaléka vett részt a választáson és közülük 58 százalék mondta azt, hogy a Munkáspártra szavazott, 16 százalékuk a Liberális Demokratákra, és mindössze 10 százalékuk a Konzervatív Pártra.

A felmérés szerint továbbra is feltételezhető, hogy a fekete afrikaiak és utódaik között a 70-es években mérthez hasonlóan 80 százalék vagy afeletti a Munkáspártot támogatók száma, míg az ázsiai háttérrel rendelkező bevándorlók között számottevően csökkent a baloldali párt támogatottsága. Az indiaiak 56 százaléka, a bangladesiek 41 százaléka, a pakisztániaknak pedig az 50 százaléka támogatta a Munkáspártot 2005-ben. A muszlim szavazók között vélhetően azért esett a párt támogatottsága 2001 és 2005 között, mert azt az időszakot az iraki háború körüli viták, az egyes iszlám csoportokkal szembeni terrorizmusellenes politika, valamint a bevándorlási és állampolgársági törvényeket érintő változások uralták. Ezen időszak fő nyertesei a liberális demokraták voltak: a pártot a muszlim szavazók 23 százaléka támogatta, míg a Munkáspártra 49 százalékuk adta voksát. 2015 májusában körülbelül négymillió, migráns háttérrel bíró szavazhatott az Egyesült Királyságban, egyharmaduk indiai vagy pakisztáni. A bevándorló szavazók jelenleg döntő erőt képviselnek a fővárosi választókerületekben, kettőben már többséget alkotnak. 2010-ben a fővárosi színes bőrű szavazók 60 százaléka a Munkáspártra szavazott, és csak 16 százalékuk választotta a győztes konzervatívokat. A választókerületi eredmények alapján a bevándorlók 2015-ben is inkább a baloldalt támogatták, de erről részletes felmérés nem áll rendelkezésre.

Ausztria

Az osztrák statisztikai hivatal adatai szerint 2013-ban 534 ezer olyan szavazó volt Ausztriában, aki bevándorlói gyökerekkel rendelkezett. Ez a választásra jogosultak 8,6 százaléka volt. Mindazonáltal Ausztriában ekkor 835 ezer olyan lakos is élt, akik nem rendelkeztek állampolgársággal, így a parlamenti választásokon nem vehettek részt. A választójoggal bíró bevándorlók elég heterogének: 29 százalékuk a volt Jugoszlávia országaiból érkezett, 22 százalék a 2004-ben, illetve 2007-ben az EU-hoz csatlakozott államokból, 18 százalékuk Németországból, 17 százalékuk Törökországból, 7 százalékuk úgynevezett „harmadik államokból”, 6 százalékuk pedig fejlett ipari államokból. A bevándorlók körében legaktívabb és legnépszerűbb párt az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ), amelynek külön koordinátora volt 2013-ban a bevándorlókra célzott választási kampány lebonyolítására. Egy választás utáni felmérés alapján az SPÖ szavazóinak 7 százaléka (80-90 ezer választó) volt iszlám vallású, a Zöldek szavazóinál ez az arány 1 százalék, a többieknél ez kimutathatatlan. Ez azt jelenti, hogy a szocdemek 2013-as, szűk 3 százalékos győzelménél körülbelül a különbség kétharmadát az iszlám vallásúak adták. A szociáldemokraták választási listájának első 100 helyére 4 migráns hátterű jelölt került fel.

Bécsben a választók közel egyharmada bevándorlógyökerekkel rendelkezik. A közelgő helyi választás (október 11.) miatt is figyelemre méltóak a fővárosi bevándorlók pártpreferenciái. 2010-ben a helyi választáson toronymagas első szociáldemokraták a nem bevándorlók körében 43, a migrációs gyökerekkel rendelkezők köré­ben 56 százalékos eredményt értek el. Mindkét homogén csoportban második helyen végzett a Szabadságpárt, amely a nem bevándorlók között 26, a bevándorlók között 16 százalékot könyvelhetett el.

Svájc

Svájcban 2014-ben 900 ezer olyan 15 év feletti állampolgár volt, aki migrációs gyökerekkel rendelkezett. Ez a szám évente 35 ezer új állampolgárral nő. Oliver Strijbis svájci politológus a Swiss Political Science Review-ban megjelent tanulmányában hosszas kutatómunkát követően azt állapította meg, hogy a külföldi gyökerű svájciak inkább a baloldalra szavaznak. Strijbis ugyanakkor azt is megjegyzezte, hogy bizonyos bevándorlói csoportok között azért jellemző a polgári pártok preferálása is.

Spanyolország

Spanyolországban a helyi adatok összesítése alapján 2011-ben már csaknem hatmillió bevándorló élt. Felük Európából érkezett, hozzávetőleg 1,8 millióan Dél-Amerikából, egymillióan pedig Afrikából származtak. 2000 és 2009 között a bevándorlók száma négyszeresére nőtt, közülük félmillióan szereztek állampolgárságot. 2005-ben a baloldali kormány ezt a folyamatot nagyban gyorsította a külföldi munkaerő legális bevándorlását elősegítő jogszabály-módosításaival. 2010 óta helyi választásokon a legalább öt év óta helyben élő, legális bevándorlók is szavazhatnak, de például a 2015-ös katalán helyi voksoláson csak minden tizenötödik bevándorló élt ezzel a jogával. Ami a pártpreferenciákat illeti, részletes felmérések nem készültek az állampolgárságot szerzett, választójoggal rendelkező bevándorlók pártpreferenciáiról. Egy 2007-es kutatás szerint, ha lenne választójoguk, akkor a marokkói bevándorlók körülbelül fele, a párpreferenciával rendelkező marokkóiak több mint 80 százaléka a Spanyol Szocialista Munkáspártot (PSOE) támogatta volna. A dél-amerikai bevándorlók döntő többsége is szocialista szavazó lenne, igaz, köreikben a marokkói bevándorlókhoz képest már kicsit erősebb a Néppárt.

Hollandia

Hollandiában az 1986-tól létező kutatások szerint a bevándorlók és leszármazottaik folyamatosan a baloldali pártokat támogatják, különösen a Munkapártot (PvdA), jóval nagyobb arányban, mint a holland lakosság többi része. Az is megfigyelhető, hogy a Hollandiában élő különböző etnikai csoportok még 2002-ben is különböző, főleg baloldali pártokat választottak, azonban 2006-ra ezek a különbségek elmosódtak, és legnagyobb részük a PvdA-t választotta. 1994-ben még a török bevándorlók 45 százaléka voksolt a Munkapártra, 28 százalékuk a kereszténydemokratákra, 14 százalékuk pedig a zöldekre. A marokkóiak esetében a következők voltak az arányok: zöldek 56, Munkapárt 36, kereszténydemokraták 2 százalék. Több mint egy évtizeddel későbbre, 2006-ra az arányok jelentősen megváltoztak a törökök és a marokkóiak körében is, amiből a Munkapárt profitált a legtöbbet. A törököknél a következőképp alakultak a pártpreferenciák: Munkapárt 84, zöldek 6, kereszténydemokraták 5 százalék; míg a marokkóiak esetében: Munkapárt 78, zöldek 11, kereszténydemokraták 1 százalék.

Svédország

A svéd pártrendszert a jobb-bal skála határozza meg, és elmondható, hogy a bevándorlói háttérrel rendelkező állampolgárok a baloldalhoz húznak. A 2006-os svéd választási tanulmány szerint az abban az évben megtartott választáson a bevándorlók többsége a Szociáldemokrata Pártot vagy a Baloldali Pártot választotta. A nem európai háttérrel rendelkező bevándorlók még ennél is nagyobb arányban szavaztak baloldali pártokra. Ez igaz azokra, akik Európán kívül születtek (első generációs bevándorlók) és az ő gyermekeikre is, akik már Svédországban születtek. Az első és második generációs nem európai bevándorlók között a két baloldali párt támogatottsága 65 százalék volt, még a svéd lakosság körében mindössze 39 százalék.

A svéd statisztikai hivatal 2008-as pártpreferencia-felmérése is azt mutatja, hogy a bevándorlók nagyobb arányban választanak baloldali pártokat, mint a többi szavazó. 2004 és 2008 között három bevándorlóból kettő valamelyik baloldali pártot választotta, míg csupán háromból egy támogatta a jobbközép szövetséget. A két blokk közötti legnagyobb különbséget 2008-ban mérték, akkor a jobb- és baloldal között 44,6 százalék volt a differencia, amiből az is kiderül, hogy a baloldali pártok támogatottsága a bevándorlók között növekszik.

Obama célzott csoportjai Az amerikai kampányok egyre inkább a célzott üzenetekről, és kisebb társadalmi csoportokról szólnak. Míg 2008-ban Obama a teljes társadalmat célzó kampánnyal győzött, 2012-ben már egy nagyon megosztó kampányt folytatott. Obama stratégái kiszámolták, hogy milyen társadalmi blokkok mozgósítása szükséges a győzelemhez. A nyertes koalíció oszlopai a következők voltak: a fiatal egyedülálló nők, az afroamerikaiak és természetesen a bevándorlók. 2012-ben a spanyol ajkúak 54 százaléka a demokraták felé húzott, és ezzel szemben csak 11 százalék volt egyértelműen republikánus pártállású a Pew Research adatai szerint. Az elnökválasztáson az afroamerikai szavazatok 93 százalékát, az ázsiai szavazatok 73 százalékát, a spanyol ajkú szavazatok 71 százalékát szerezte meg Obama. A demokrata párt választási stratégiája csakis társadalmi blokkokra épül manapság, politikájuk, kormányzásuk célja, hogy minden ilyen csoportot csak egy téma alapján mozgósítsanak. Erre példák: feketék – elnyomás; fiatal nők – reprodukciós jogok/feminizmus; latinók – bevándorláskérdés. Mindhárom fő csoportnál évről évre növelik a szociális juttatásokat. Ezzel egyszerre érik el azt, hogy ezek a csoportok ki lesznek szolgáltatva az államnak, illetve azt is, hogy jelenlegi helyzetük fenntartása teljes mértékben azon múljon, hogy a következő elnök is demokrata legyen. Ezek a társadalmi csoportok választásról választásra nagyobb részét teszik ki a voksolóknak.