Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a "nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. Szept. 8.-án halt hősi halált. 
Napjaink történései is visszaköszönnek
84. / 
Az írott szó elhal majd, és egyre szegényebb lesz a beszéd, a nemzetre egy talány hoz bajt, mely elveszi az emberek eszét. 
Egész nap otthonukban ülnek, bámulnak hazug, mozgó képeket, s mire a bálványok ledőlnek, már alig születnek gyermekek.

85. / 
Ötven esztendő lejártán új világ lesz, a magyarok végre kézbe veszik sorsuk. Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka, a törvény az uzsorásokat sújtja.
Az ország még sokáig nem lesz gazdag, de többé senki sem hal éhen, a néppel új királyt is választanak, s kezdődik elölről minden, mint régen.

87. / 
Amit értelmes elme el sem képzel, az megtörténik majd Hungáriában. Senki nem boldogul erővel, sem ésszel, csak gyilkos ármány és ravaszság van. 
Dolgozni akarnál, de nincs munka,pedig a földek parlagon hevernek, aki eddig a munkát csak unta, most koldusa lesz az idegeneknek.

90. / 
Az erdőn túl él az ország jobbja, de számában kisebbik része, földjét az erősebb elrabolja,ezeregyszázból nyolcvan évre. 
Már csupán nyelvében él, de él még, s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak, az ő küzdelmük hozza el a békét és egységét minden magyaroknak.

91. / 
Csak temetni tudnak, nem ünnepelni, erejük gyorsan elfogy, szalmaláng, türelmesek, de kitartásuk semmi, vezérük rosszul végzi mindahány. 
Költőiket elfelejtik gyorsan, akárcsak régi énekeiket, magyar se marad sok a honban, de magyarul szólnak az idegenek.

92. / 
Immár vén és beteges koromban távoli nemzetnek ködképeit láttam, Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam, megtörténik egyszer majd a valóságban. 
Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte,  lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, - háromezer ezüst volt a munkám bére, örvendenek neki koldusok és árvák.
93. / 
Akinek mindezt írtam rendelésre, három hónappal él tovább, mint magam. Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége, minden ledőlt toronynak súlya van. 
A pogány még százhúsz évig itt lesz, de egyre jobban gyengül - személye két nemzet közt híd lesz, s utódja nagy művet ír a küzdelemről.

94. / 
Keletről primitív, barbár horda tör Magyarországra, nem először. A nép minden vagyonát elhordja, a csőcselék a mélyből előtör. 
Megérkeznek a haza elárulói, sértődöttek, és idegenek tíz évig tudják a népet zsarolni: vörös és sárga a címerben egyek.

97. / 
Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér, s az emberek apraját eldobják, és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek, súlyuk miatt már a koldusok sem hordják. 
Értéke nem lesz semmi a munkának, és nem lesz semmi haszna a pénznek, uzsorások magyar földre licitálnak, gazdagok helyett fizetnek a szegények.

Itt tartunk most! 

98. / 
Róka, s hiéna vezeti a népet, alattuk szétesik az ország, a róka egyedül sokat téved, a hiéna megássa a sírját. 
Végtelen a nép ostobasága, de lassan feltámad az új erő, nem hallgat róka hiéna szavára, Pannónia nem lesz dögtemető.

99. / 
Jön új nemzedék, mely erős lesz, és nem szégyelli többé, hogy magyar, a vének nemzedéke önmagán erőt vesz, s nem csak önmagának túr és kapar. 
Erkölcsében megújul majd az ország, és végre büszke lesz minden fia, mert ámulatba ejti egész Európát sokszáz évnek elteltével Pannónia.