Biztos nem vagyok vele egyedül, akinek feltűnt a Király utcán, rögtön a Gozsdu udvar mellett nyitott gigászi területű étterem. Az ablakai gyakorlatilag ajtóként is funkcionálnak, és ezzel még nagyobb teret érzékeltetnek. Ez az egy hónapja nyílt Frappáns névre hallgató hely, amelynek rengeteg asztala van, és nem fél használni.



A belépő tér mérete simán leigázza a szomszédos Kolorét. Ehhez még párosul egy mellékterem, plusz egy alagsor, amely egyenlőre még nem funkcionál. A falak ráadásul már 1848 óta állnak, és Pollack Mihály fia, Pollack Ágoston tervei alapján épültek fel. Ezek között a boltívek között működött anno az egyik leghírhedtebb magyar-német mulató is, a Kék Macska, ahol Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is gyakran megfordult. 


Az étlap elsőre ijesztően magyarosnak tűnik így a Király utca elején, de aztán egy módszeres átnyálazás után rájön az ember, hogy van itt minden, kérem. A külföldieknek szánt kötelező hortobágyi pala után jön az érdekesebb rész, ahol egyből kiszúrtam a juhsajt szót, és annak ellenére, hogy a csirkénél unalmasabb húst nem tudnék mondani, rendeltem egy tökmagon sült jércemellet grillezett Provance-juhsajttal és grillzöldségekkel, mert az étel több eleme is beindította azt a bizonyos pavlovit. Rendelés után becserkésztük habtestünket a konyhába, hogy megnézzük, mit tud. 


NAGY. Ekkora tér után egy babaház konyhát képzeltem oda a sarokba valahova, de ez a vízió baromi gyorsan szertefoszlott. Sok szakács és méretes munkaasztalok magyarázzák meg itt az étlap bőséges választékát. A srácok komolyan gondolják azt a 200 férőhelyet. A rostlap mellett elhaladva konstatálom, hogy a juhsajtom ott sül, és jó kezekben van. 


Az étel abszolút működik. A grillzöldséggel sok helyen az van, hogy a legsnasszabb grillfűszert kapja magára, amit már felismer az ember kilométerekről, de Frappánsék grillzöldje nem korcsosult el ebbe az irányba. A jércén a tökmagbunda teljesen befedi azt, ami először elég vadnak tűnik, de az első falat eloszlatja a kételyeket. A juhsajt beváltja minden hozzá fűzött reményemet, de az összkép kicsit száraz lenne még így is. Ezzel az étterem is tisztában lehetett, mert mellékeltek az étel mellé egy meglepi mártogatóst, amivel kész is a hepiend.


A budapesti kávés hadviselésben is a jó irányt sikerült megcélozniuk. Kávéjukat a Monterosa caffé pörköli, aki mögött nem más áll, mint az egyetlen magyar női pörkölő, Erberling Judit. A baristák pedig külön képzést kaptak ennek a pörkölésnek a kezeléséhez. A kávé mellé még becsúszik egy somlói habos galuska, ami olyan jól esik, mint találni egy tízezrest a Keletiben. 


A végére pedig a cseresznye a tejszínhabra, hogy a hely a Gozsdu közvetlen közelségében abszolút nem drága. Egy olyan igazi falusi fogadó árazása van, és ha a rengeteg férőhelyre gondolunk, össze is áll a kép a bizniszről. A Frappáns a klasszikusabb éttermi vonalban működik, de ott van az a kis csavar, ami miatt belefér ez még a Király utcába. Van rántott sajt, de Pannónia sajtból van. Igazság szerint szinte kívánta is ezt az utca. 

Ha te is kipróbálnád, nyomj egy lájkot!