A magas vércukorszint által okozott kisér-károsodás vizelet-visszatartási problémát okozhat. Kik a veszélyeztetettek, mit lehet tenni - írja az Ötvenentúl.


A cukorbetegség tipikusan olyan egészségügyi jelenség, amely kapcsán egy sor egyéb, rövid és hosszú távú szövődmény léphet föl. A hosszú távú szövődmények között szerepelnek a szív- és érrendszeri megbetegedések, a csontritkulás, a bőr- és szájbetegségek, az ideg-, láb-, szem- és vesekárosodás, valamint a túlfolyásos inkontinencia. Habár a már kialakult cukorbetegséget nem lehet gyógyítani, vannak módszerek, amelyek betartásával legalább a hosszú távú szövődmények kialakulásának esélye csökkenthető.

A túlfolyásos inkontinencia

A vizelet-visszatartási probléma a kettes típusú cukorbetegség egyik tipikus hosszú távú szövődménye lehet. A túlfolyásos inkontinencia természetesen nem pusztán cukorbetegség esetén léphet föl, ám a kiváltó okoktól függetlenül a mechanizmus mindig ugyanaz: a húgyhólyag – valamilyen elzáródás, vagy az elégtelen izommunka miatt – nem tud teljesen kiürülni, így a hólyag mérete és a benne uralkodó nyomás megnő, mindaddig, amíg egy kis mennyiségű vizelet – észrevétlenül – ki nem csordul.

Hogyan alakul ki?

A diabétesz okozta vizelet-visszatartási problémát kisér-károsodás okozza. A károsodás folyamata és ezáltal az inkontinencia kialakulása hasonlóan képzelhető el, mint a szintén a diabétesz számlájára írható szemideghártya- (retinopathia), vese- (nephropathia) és idegkárosodás (neuropathia). Mindezen szövődmények a hiperglikémia (magas vércukorszint) következményei: a vérben keringő túl sok cukor károsítja az idegekkel összeköttetésben álló kiserek falát, így az idegek kevéssé lesznek képesek átadni az ingerületet az agynak. Azaz az az érintett egyszerűen nem érzi, hogy a húgyhólyagja megtelt, így a hólyag izomzatát sem tudja megfelelően (tudatosan) kontrollálni. Mivel azonban a telített, túlnyomás alatt álló hólyagnak előbb-utóbb muszáj kiürülnie, így ez megtörténik, ám észrevétlenül.

Kiket veszélyeztet?

A túlfolyásos inkontinencia jellemzően inkább a kettes típusú cukorbetegeket érinti, noha az egyes típusú diabéteszesek esetében sem lehet kizárni. Egy amerikai kutatásban – amely során 3000, kettes típusú cukorbetegségben szenvedő, túlsúlyos nőt vizsgáltak – azt találták, hogy a túlsúly mértékével az inkontinencia kialakulásának kockázata is növekszik. Azon nők körében, akik jelentős túlsúllyal küzdöttek (35 fölötti BMI), további 55 százalékkal gyakrabban fordult elő az inkontinencia, mint enyhén túlsúlyos társaiknál.

Mit lehet tenni?

Figyelembe véve, hogy a kettes típusú cukorbetegség számos esetben túlsúllyal küzdőknél alakul ki, a megelőzést és a már kialakult betegség karbantartását is innen érdemes megközelíteni. Megfelelő étrenddel, az elhízás elkerülésével általában megelőzhető a diabétesz ezen fajtájának kialakulása, így pedig hosszú távon elkerülhető a különböző idegek károsodása is. Noha a már kialakult cukorbetegséget mostani tudásunk szerint nem lehet megszüntetni, a megfelelő életmódszabályok betartásával meg lehet előzni, vagy jelentős mértékben csökkenteni a hosszú távú szövődmények kialakulását. Ehhez arra kell ügyelni, hogy a vérben ne alakuljon ki a kisereket tönkretevő hiperglikémiás állapot. A kulcs egyrészt az ideális testsúly elérése és megtartása, másrészt pedig a kalóriák, valamint a bevitt zsír és szénhidrát számon tartása. Az édesítőszerek a cukorbetegek számára jobbnak bizonyulnak a cukroknál (a gyümölcscukornál és a méznél is!), valamint a pékáruk közül érdemes teljes kiőrlésűeket választani, amelyek nem egyszerre emelik meg a vér cukorszintjét, ahogyan az a finomított változatok emésztése közben történik.

Szabad élet inkontinenciával is

Amennyiben a túlfolyásos inkontinencia már kialakult, és ezt az állapotot a túl magas vércukorszint következtében föllépő kisér-károsodás okozza, a folyamatot nagy valószínűséggel már nem lehet visszafordítani, a teljes gyógyulás nagyon ritka. A megfelelő vizelettartó betétek, vagy – nagyobb vizeletvesztés esetén – a fehérneműhöz hasonló pelenkanadrágok használata lehetővé teszi, hogy az inkontinenciával küzdő beteg továbbra is aktív, teljes életet élhessen, és ne az esetleges kellemetlen helyzetektől való szorongás legyen életvitelének meghatározó motívuma.

Forrás: Ötvenentúl.hu